Currently browsing tag

szösszenet

hold

csak nézed halkan, ahogy a hold átbillen a lomha tájon.

lélek(zet)tan

a vanság még nem létezés. a lélekzet nem tüdőből jön.

nyár

gyűrött a táj. a báj belebódult a nyár izzadt ölébe.

zombiland

épül rengeteg betonrengeteg. a fák fogynak, a zöld hiányszín lett, szürke virít a flaszteron.

hőség, riadó!

utolsó erőfeszítéssel körmötökkel kaparjátok fel a betont és a térkövet, s alábújtok a hőség elől, de akkor már késő lesz.

haikutlan

dolgaim most fizikai síkra tereltek, tizenhét szótag nem elég.

reggel lett

az éjszaka kiprárolgásai hajnali ködökbe fulladnak. utolsó lehelletükkel még beterítik a mindig alvó várost. ébredező álmodozó szendereg egyik álomból másikba – folyamatos …

faiskola

lépésről lépésre tanulok megállni, s csak szemlélődni.