dustin o’halloran

a szeretem zenéket szinte kivétel nélkül a véletlen
sodorja felém. ilyen a dustin o’halloran által
komponált muzsika is. újabb kedvenc a láthatáron.

elsőként ebbe a videóba botlottam valamiért. a videó nem érdekes, de ami alatta szól… szerencsére megint feltüntették a zeneszerzőt. irány a google…

saját honlapján kívül, amelyen egy videón kívül még közösségi elérhetőségei találhatók, egy sor más videó és a Wikipédia jön segítségünkre.

már árnyaltabb a kép. 1971-ben születet fiatalemberről van szó, zongorista és zeneszerző, több film zenéjét komponálta, reklámfilmeknek is játszott alá. most Berlinben él.

akkor még-még zenét…

az első youtube-os videó után, nézzünk/hallgassunk még tőle. íme egy másik, ahol még a klip története is zseniális.

azt hiszem, ízelítőként ennyi elég is. ha tovább kutakodol, kincsekre lelhetsz dustin o’halloran-tól/től. ám végezetül álljunk meg egy pillanatra ennél a videónál, amely miatt végül is rászántam magam eme bejegyzéshez. sajnos nem tudom beágyazni ebbe a blogba, így kénytelen vagy erre a linkre klikkelni és megnézni. ha ez megtörtént, gyere vissza, s olvass tovább! köszönöm!

a zene ugyanaz, mint a bejegyzés elején bemutatott videónál, ami önmagában is zseniális és megállja a helyét a videó nélkül is. de ez a videó más. gyerekek futnak a tengerparton. látni, ahogy minden egyes méterért keményen megküzdenek, hallani, ahogy szívják be a levegőt. elsőre banális. de amint megjelennek a gyerekek mellett a felnőttek, kezd érdekessé válni a dolog.

gyermek és felnőtt (szülő) együtt fut. kéz a kézben. együtt küzd. együtt csinál valamit, amivel legyőzik önmagukat. s valahogy ezt sugallja ez a zene is. kicsit melankolikus, elsőre akár a zseniális Zongoralecke c. film zenéje is eszünkbe juthat, amit Michael Nyman ajándékozott nekünk, de aztán a melankólián túljut, s egyre reményteljesebb a folytatás, már-már örömóda szerű. finom muzsika és többrétegű, mint minden jó zene. hallgassátok elmélyedve, vagy csak úgy. mindegy. hallgassátok…