a bakancslista

Az ember készít egy listát, mit akar még bevégezni, mielőtt feldobja a bakancsot. Ha elkészül a lista, rendszerint várunk, hisz, gondoljuk, rengeteg időnk van a beváltásra. Jobb esetben. Rosszab esetben hirtelen sürgőssé válik, hogy a listát teljesítsük, sürget az idő, kopogtat a halál, a Révész az ajtóban vár.

Sajnos a világnak ezen részén életünkben soha nem barátkozunk meg a halál gondolatával, épp ezért egész életünk a haláltól való félemben telik, így a legritkább esetben élünk teljes életet. Szóval, kérdezhetnénk: “van-e élet a halál előtt?”. A válasz legtöbb esetben az, hogy: nincs. Pedig elég szép és míves irodalom foglalkozik az Élet-Halál kapcsolatával.

Sőt mi több, nemcsak irodalom, hanem a film is. Mint most pl. A bakancslista című is, Jack Nicholson és Morgan Freeman főszereplésével. A két Ikonnak jutalomjátéka ez a film, s ez meg is látszik munkájukon. Élvezik minden percét, lubickolnak szerepükben, Nicholson tán kicsit jobban, de neki habitusában van a ripacskodásra való hajlam, Freeman visszafogottabb, de benne épp ezt a visszafogottságot szerettem mindig.

A film tartalmát soha nem szeretem leírni, akit érdekel olvassa el itt, rövid, de velős, s nem derül ki belőle semmi lényeges, így aki még nem látta, annak se lövök le semmi különöset.

Ebben a filmben ismét előjön a barátság fontossága. A barátságé, amely gyakran még a szerelemnél, a házasságnál is fontosabb kapcsolat. Az ember sose tudhatja, mikor és milyen helyzetben lel új barátra. Ha lel, akkor viszont nagyon meg kell becsülni. Az élet rövid, még normál körülmények között is, minden pillanatátban föl kell ismerni az értelmet, a szerelmet, a barátot, a csodákat.