Kossuth téri vásár

Meg is jegyzi az Árpád-sávos zászlót lengető fiatalembernek, hogy jól beszél az a szónok, de nem Pozsgálinak, hanem Pozsgainak hívják. A fiatalember vállat von, és azt mondja, hogy neki mindegy, hogy hívják, az a lényeg, hogy Gyurcsány monnyon le.
Nénike áll a Kossuth téren az egyik vásári pult előtt. Fehér szalagot szeretne venni.

Eladó: Csókolom, Nénike, mit szeretne?
Nénike: Adjon Isten, Angyalom! Olyan fehér szalagot szeretnék.
Eladó: Melyiket szeretné? Van itt több méretben is, van rövid vékony, meg hosszú vastag. Sőt van gyönyörű fehér kendő is. Ha azt teszi a nyakába, mindenki tudni fogja, hogy maga békét szeretne.
Nénike: Jó lesz nekem egy kis szalag is, fiam, adjon egyet!
Eladó: Melyiket adjam?
Nénike: Mindegy, csak fehér legyen.
Eladó: Akkor hát válasszon egyet! De jól válasszon, ám, nehogy megint el…juk?! (Az Eladó összekacsint a Nénikével, nevetnek.)
Nénike: Akkor adja ott azt a fehéret!
Eladó: Ezt itt?
Nénike: Nem, azt ott.
Eladó: Ezt itt a Viktor jelvény mellett?
Nénike: Nem, azt ott az Árpád-sávos zászló mellett.
Eladó: Aha, szóval azt. Tessék, Nénike, 200 forint lesz.
Nénike: Köszönöm, fiam! Most föl is teszem a blúzomra.

Nénike egy ügyes mozdulattal feltűzi blúzára a fehér szalagot, majd büszkén visszaáll a tüntető tömegbe. Épp egy Árpád-sávos zászlót tartó fiatalember mellé veti a Sors, aki nagy egyetértéssel hallgatja az épp felszólaló elöljárót. Körben mindenki helyesel, és éljenez a szónoknak.

A Nénike megkérdezi a mellette álló Árpád-sávos zászlót lengető fiatalembert, hogy ki szónokol éppen, mert nem látja. Az Árpád-sávos zászlós fiatalember két éljenzés közben felvilágosítja a Nénikét, hogy valami Pozsgáli Imre, meg Szürtyös Miska, vagy Mátyás. A Nénike jobban megnézi magának a szónokot. Nagyon ismerős neki még a régmúltról, az Átkosból. És igen, valóban fölismeri Pozsgai Imrét, aki valami nagy fejes volt a kommunisták alatt, valami miniszter, vagy mi. Utálták is emiatt, de most, hallgatva szónoklatát, a Nénike igazat ad annak a Pozsgainak.

Meg is jegyzi az Árpád-sávos zászlót lengető fiatalembernek, hogy jól beszél az a szónok, de nem Pozsgálinak, hanem Pozsgainak hívják. A fiatalember vállat von, és azt mondja, hogy neki mindegy, hogy hívják, az a lényeg, hogy Gyurcsány monnyon le. A Nénike bólint, hogy tényleg az a lényeg. Azért még megjegyzi, hogy az az ember, aki most beszél, az a Pozsgai kommunista volt az Átkosban. Az Árpád-sávos zászlót lengető fiatalember kicsit elbizonytalanodik, még az Árpád-sávos zászló is fennakad egy pillanatra, de aztán azt mondja a fiatalember, hogy: “Na látja, Nénike! Ha már a volt komcsik is itt vannak, akkor tényleg nagy a baj!”, majd újult erővel ismét lengetni kezdi az Árpád-sávos zászlót. A Nénikét is elkapja a hév, ő is éljenzésbe kezd, mjad csatlakozik a “Vesszen Gyurcsány!” kórushoz.

A szél pedig erőteljesen belekap az Árpád-sávos zászlóba, csak úgy lobog a légben a Nénike fehér szalagjával együtt.