“Papucsos” bloggerek a tüntetésről

Nyilván az a jó blogger, aki a helyszínről, a csatatérről tudósít blogjában. Laptoppal, mobiltelefonnal, videokamerával, fényképezőgéppel fölszerelkezve nyomul a tömegben, jegyzi, videózza, fényképezi a körülötte zajló eseményeket, s a káoszban, sértetlen blogmagányában a lehető leggyorsabban küldi információit a netre bizonyos webguruk nagy megelégedésére…
Nyilván az a jó blogger, aki a helyszínről, a csatatérről tudósít blogjában. Laptoppal, mobiltelefonnal, videokamerával, fényképezőgéppel fölszerelkezve nyomul a tömegben, jegyzi, videózza, fényképezi a körülötte zajló eseményeket, s a káoszban, sértetlen blogmagányában a lehető leggyorsabban küldi információit a netre bizonyos webguruk nagy megelégedésére, miközben vigyáz önmaga, a technikája sértetlenségére, valamint a hiteles és széleskörű tájékoztatás elveire is. S ha esetleg kicsit forrófejűbb, akkor még néhány kővel is meghajigálja a rend őreit.

A nyámnyila “papucsblogger” ezzel ellentétben az otthon biztonságában ül a tévé előtt, sörrel kezében osztja az észt, kommentálja az eseményeket, s ha megunja a brutális képsorokat, akkor fölkeresi azon webguruk blogjait, ahol arról olvashat, mi történik a blogszférában, minek kellene történnie a blogszférában, minek nem, és hogyan kellene történnie, és hogyan nem.

Mindig is szerettem azon irodalomkritikusokat, akik maguk irodalmat nem írnak, ám az irodalmat hivatásszerűen kritizálják. Ugyanez vonatkozik színházkritikusainkra is. Erről a Madártani Intézet jut mindig eszembe, amiről már több helyen írtam is. Vannak emberek akik imádják az erdőt, a természetet és a madarakat. Ezek az emberek kimennek a természetbe, és élvezik a madárdalt, leülnek egy fa alá, és gyönyörködnek a zenében. Akik erre képtelenek, azok megalapítják a Madártani Intézetet, és tudományosan leírják a madarakat, értekeznek róluk, csak épp a madárzene élvezete nem adatott meg nekik.

Nyilván nagyon menő brutális videókkal, és helyzetjelentésekkel jelentkezni a blogban. Én mindenesetre (ha fővárosi lennék se!) nem készítenék fotókat, videókat vérző emberekről, kigyulladt autókról. Katasztrófa turista se lenne belőlem, hogy brutális, és egyéb megajelzőkkel hemzsegő bejegyzést írjak.

Másrészt nem tudom, hogy a frontvonalról tudósító blogger, aki legföljebb a legszűkebb környezetéről tud jelentést tenni, és nem látja át a teljes helyzetet, mennyire átfogó postot tud létrehozni. Még tapasztalt médiumoknak is több helyszíni riporter szükségeltetik a korrekt tájékoztatáshoz, és láttuk, még ilyenkor sem teljes a kép.

Amelyik blogger helyszíni tudósítással probálkozik – annak minden elismerésem. Nyilván jókor van jó helyen. Viszont vannak bloggerek, aki távol az eseményektől, de mégis kíváncsiak, és véleményük van. És sok esetben az eseményeket kommentálják, gondolataikat megosztják. Ez a többség. És nem feltétlenül néhány önjelölt web/blogger gurunak akarnak megfelelni.