Ezen rágódjatok! (Hazugságaink)

Mottó: Mert a hazug ember nem igaz ember, az igaz ember az igaz ember. Nem igaz, ember?

Én még soha nem káromkodtam. Négy fal között, baráti társaságban meg pláne. Ha az indulat vezérel, és ömlene belőlem a szép, hosszú, cikornyás, díszített káromlás, csak annyit mondok: A hétszázát!, és elszopogatok egy cukorkát, hogy lefoglaljam a számat. Becsszó!

Ez az ország, a magyar ember se káromkodik soha. Nem az a fajta. Illendően beszélünk, jó keresztény módon Isten nevét se vesszük hiába a szánkra. Hazudik az, aki azt állítja, hogy a magyar nyelv tud legízesebben káromkodni. Bezzeg az angolszászok egyfolytában fákkoznak, a franciák meg cikornyásan merdéznek, a németek sájzéje pdig egyszerűen fölháborító!

Az egyszerű nép gyermeke tisztes szavakra áhitozik, s választott elöljáróitól is ezt követeli. Így van rendjén. A káromkodás, az indulat minek is? Egy erkölcsös világban élünk, ahol a közerkölcs a köz kincse, s a köz irányítói példával járnak elöl emlékezet óta, megfékezve mindenfajta indulatot.

Az egész világ hazudik körülöttünk, de mi, magyarok, üdítő kivétel vagyunk, piciny sziget a romlott világ közepén. Itt senki sem hazudik. Legföljebb füllent, és legtöbbször csak az igazság megvédéséért. De ezt már olyan tökélyre vittük, hogy összekacsintunk füllentéseink közepette. Így éltük túl a történelem viharait.

Ebben az országban még politikus se hazudott soha. Aki pedig mégis hazudni merészelt, azt a népharag egyből fellógatta az első fára. Itt hazug politikus még nem csinált karriert, mert a nép nem hülye, egyből lefüleli a hamis embert. Ezért aztán a kormányrúdnál nyüzsgő elöljáróknak soha még csak eszükbe se jutott félrevezetni a népet, az ellenzék pedig nem akar lemaradni, s az igazságot soha nem váltaná a gazságra. Ki is írták a Parlamentre annó örök figyelmeztetésül: A hazug embert előbb utolérni, mint a sánta kutyát.

Tehát: a hatalmon lévő azért nem hazudik (és nem hazudott még soha), mert úgyis utolérik, és már hatalmon van. A hatalmon nem lévő meg azért nem hazudik (és nem hazudott soha), mert úgyis utolérik, és még nincs hatalmon. Tiszta sor.

Az ember önmagának se hazudik soha. Én se. Te se. Ő se. Senki. Persze ez nagyon nehéz, de a magyar kivételes fajta. Kezdetektől fogva tisztában van önmagával, a körülötte lévő világgal, a lekiismerettel, Istennel. Szívével és elméjével kristálytisztán érzékeli a világot, látja az ok-okozati összefüggéseket, az emberi elme és érzékek végtelen tárházának minden mozgatórugóját földerítette, uralja őket. Hazugságra, önámításra tehát nincs szüksége.

Ha esetleg mégis rajtakapja magát a hazugságon, akkor, ősi szokás szerint beismeri azt. Megköveti a közösséget, mert mindig ezt látta elődeitől. Emiatt szép, és egyedi, és megismételhetetlen kis hazánk, és a benne élő tízmillió.

Olvasd el ezt is!