Az elmúlás

ősz

Eljárt feelettem az élet. – sóhajtotta, mikor belekezdett a bokrok nyírásába. Mióta a férje meghalt még nehezebbnek érezte a kerti munkát. Régen ezeket együtt végezték, repült az idő, szépült a kert. Megigazította a kendőt a fején, néhány ősz tincs kihullott alóla. Hiába, a 80 év meglátszott rajta, mély barázdák az arcán, a ráncok a naptól égett kezén. Itt született a faluban és nem is szívesen ment el innen. A legénnyel, aki később a férje lett, itt ismerkedett meg a búcsúban. De szép is volt! –merengett. A falu legszebb lányának tartották, ezért nem talált férjet magának itt. Már vénlány volt, mikor meglátta a céllövöldénél azt a fiút, akit érdemesnek gondolt a kezére. Szerelem volt első látásra. Nagy falusi lagzit tartottak, az összes rokonukat meghívták. A férje mindig szépen bánt vele, imádta őt. A munkát megosztották, és sokszor segítettek egymásnak. A kertben szívesen dolgoztak mindketten és utána a teraszról nézték a művet. A tanácstól meg is kapták érte a Tiszta udvar, rendes ház táblát. Milyen büszkék voltunk, mikor feelszerelték. –gondolta, közben járt a keze. Már izomláza volt a sok metszéstől, és ekkor történt a baleset. A metszőolló kettéesett. Kétségbeesésében átszaladt a szomszédhoz. Jóska, nézze már mi történt! –mondta. Meg lehet csinálni? –kérdezte reménykedve. Sajnos ez már olyan régi, hogy újat kell venni. –hangzott a válasz. Be kell mennem a városba. –gondolta haza feelé menet. Ez nem töltötte el örömmel. A metszőollót még a férje vette neki, a BALKEZESEK BOLT-jában. Még ezzel is törődött a drága, hogy az isten nyugosztalja, hogy a kezemhez való legyen. –pityeredett el. Másnap kora reggel feelöltötte a szebbik ruháját és kiment a távolsági buszhoz. Mikor a városba ért azonnal a bolthoz ment. Megvette a balkezes metszőollót, és tűnődött mit csináljon addig míg a visszafeelé induló busz megjön. Akkor eszébe jutott a teázó. Igen, odamegyek. –örömmel töltötte el a gondolat, hogy odamegy, ahol már néhányszor megfordultak együtt. Belépett az ajtón, és leült ahhoz az asztalhoz ahol már ültek régebben. A pincérnő odasietett hozzá, és megkérdezte: Hát a bácsit hol hagyta? Meghalt szegénykém, még a télen. -sírta el magát. Sajnálom, nem tudtam. Részvétem. Mit hozhatok? –jött az újabb kérdés. Málnalevél teát kérek. Azt ittunk itt mindig. Málnalevél teát. –mondta szipogva.



A podcast letölthető.