“Épp a tojásaimon ülök…”

Réges régen a tv hőskorában, még esténként a nők olvastak fel esti mese gyanánt. Egy alkalommal, teljesen váratlanul az utólsó pillanatban a bemondónő rosszul lett, és helyette az egyik férfi kollegát kérték fel mesemondásra.“Réges régen a tv hőskorában, még esténként a nők olvastak fel esti mese gyanánt. Egy alkalommal, teljesen váratlanul az utólsó pillanatban a bemondónő rosszul lett, és helyette az egyik férfi kollegát kérték fel mesemondásra.

– Szervusztok gyerekek! – köszönt illendően az ötvenhárom éves szakálas figura.
– Fecske anyó vagyok! – folytatta, és a korabeli felvételen látszik, hogy az operatőr megbillenti a statívot a röhögéstől. A mesélő, nagydarab szakálas figura folytatta – … és épp a tojásaimon ülök… – a korabelli kollegák szerint, ekkor a hangosító, valamint az összes diszletes, és kellékes, halkan kiosont a folyosóra, majd összeesett a röhögéstől.

Utolsónak az operatőr maradt, aki a következő mondat után hagyta el a stúdiót.

– …és a fészekből kilóg a szép villás farkam…”
 
Ez  bejegyzés nem jött volna létre, ha nincs a http://www.egyperces.hu.

A sztorihoz csak annyit, hogy valóban megtörtént, csak nem egy szakállas bemondóval, hanem Varga József már elhunyt nagyon kedves úrral. Remélem, jól emlékszem a nevére, gyerekkorom kedvenc bemondója volt.
Kudlik Julival a szilveszteri tv műsorokban léptek föl gyakran még a 70 -es években. Énekeltek, táncoltak, viccelődtek. Varga Józsefnek nagyon szép bariton hangja volt, most is emlékszem rá.

Ezt a sztorit a tv -ben mesélte egyszer Kudlik Juli, Varga Józsefnek tényleg be kellett ugrania mesélni, mert régen, amikor még nem köpött a Maci, a bemondók meséltek a gyerekeknek, s Varga József hirtelen zavarában tényleg ezeket a mondatokat mondta, és az egész stáb kidőlt a röhögéstől. Pár pillanat múlva le is keverték a mesét, s a gyerekek sohasem tudták meg, mi lett a tojásokkal.