“Színház az egész…” (Zenthe Ferenc emlékére)

Néhány éve egy humorosnak gondolt, kabarészerű darabban volt szerencsém egy színpadon, egy jelenetben közreműködni Zenthe Ferenc oldalán a Veszprémi Petőfi Színházban.

A darab szóra sem érdemes, több szerepet is játszottam benne, pincért, szpíkert. Volt egy jelenet, amelyben az est vendégeiként és sztárjaiként színpadra lépett Komlós Juci és Zenthe Ferenc. A jelenetben én voltam a pincér, Komlós Juci és Zenthe Ferenc egy idős házaspárt alakítottak. Az egész előadás csúcspontja volt ez a jelenet, ezt még én is szerettem.

Az előadás végén, mint szpíker én mutattam be az játszó személyeket. Felkonferáltam a nevet, a szóban forgó színész előrelépett, és meghajolt. X.Y. – előrelép, meghajol, taps. Z.W. – előrelép, meghajol, taps, és így tovább. Természetesen a végére hagytam Komlós Jucit és Zenthe Ferencet. Komlós Jucit szóllítottam, előrelépett, meghajolt, nagy taps. Szólítottam Zenthe Pált, előrelépett, meghajolt. Ekkor a színpadon a kollegák hatalmas röhögésben törtek ki, mindenki háttal fordult a közönségnek, csak úgy hullámoztak a vállak a röhögéstől. Persze azonnal tudtam, mekkora baromságot mondtam, Zenthe Ferenc viszont, mintha semmi se történt volna, előrelépett, és meghajolt. A közönségnek is csak néhány másodperc múlva esett le őrületes bakim, ők is el kezdtek nevetni. Hál’istennek gyorsan összement a függöny. Jöttek is a kollegák gratulálni aznapi ténykedésemhez, én meg majd elsüllyedtem szégyenemben.

Feri bácsival egy öltözőben öltöztünk, az én öltözőmet jelölték ki neki, mert abban az előadásban egyedül voltam abból az öltözőből. Előadás után sűrű bocsánatkérések közepette rontottam be az öltözőbe, hogy ne haragudjon Feri bácsi, hogy lePaliztam, nem tudom, hogy történt, stb…stb… Feri bácsi csak annyit mondott mindig mosolygós szájával, hogy nem baj Lacikám, így még senki se nevezett! Hát így történt, tisztelt bíróság!

Feri bácsi egyébként nagyon rokonszenves, közvetlen ember volt. Előadás előtt egy órával már az öltözőben volt, ült a székében, és memorizálta a szövegét. Így, öregségére már nehezen vette az agya a szavakat. Amikor megunta, mesélt a régi szép időkről, a forgatásokról. Természetesen a Tenkes kapitányát se hagyta ki. Nagy élmény volt minden vele eltöltött pillanat. Isten nyugosztalja, Feri bácsi!