reggel lett

az éjszaka kiprárolgásai hajnali ködökbe fulladnak. utolsó lehelletükkel még beterítik a mindig alvó várost. ébredező álmodozó szendereg egyik álomból másikba – folyamatos …

faiskola

lépésről lépésre tanulok megállni, s csak szemlélődni.

szemproblémák

távolról minden tiszta és éles. messze kell menni, hogy láss.

felfedezés

észre se vettem, pedig nyakig benne vagyok az életben…

jin-jang

mindig mondom, hogy ne, te meg mindig mondod, de. összeforrtunk.

élet súlya

vállamra rakod súlyát érveidnek, de még tartom magam.

május

fáknak vállai szürke felhők súlyától roskad szomorún.

ígéret

a hajnalokban ígéret szunnyad, ébred már a végtelen.