Currently browsing tag

szösszenet

idő/zavar

időhiányom zavarból ered. mindig lekésem magam.

havanna(k)

érdemeim el ismerik ha vannak akik ismernek

öltészet napja

alvó szavak a jéghideg homokban. rakosgatom a szót. néha vers szerűség sorsszerűsödik, néha meddő szóhalom. égve hagytad a folyosón a villanyt, s …

vakolat

1. mállik a múlt a falakról, a vakolat darabokra hull.

titok

létezésünknek titka, hogy a vegytiszta létezés ritka.

lazít

a mély sóhajból görcs enyhül, élet lazít vad akarásán.

ímmel-ámmal

(ímel-ámol) érinthetetlen érintettségem érintőlegesen fölszámolom.

világnap

színház az egész… minden egész eltörött… de láng még lobban.

árnyjáték

az árnyékom a játékom, kergetőzünk, néha rálépek.