Currently browsing tag

szösszenet

flanc

a hatalom eleganciája, mi tán soha nem is volt, arroganciává flancosult…

aszinkron

lépteim gyakran összegabalyodnak az akaratommal.

szűrő

szemem világok különbözőségeit szűri egésszé.

fe(le)jtő

dörög, villámlik. éji álom felejtő vagy fejtő vihar.

gondola(t)

mindegy, mit gondolsz rólam; majd csak megbékélsz magaddal egyszer.

virág

ablakban virág; vágott, cserepes – mindegy. csepp otthonérzet.

szívzörejek

sóhaj dobban a zárban, szívekre kattan egy rozsdás retesz.

szubjektív

szemenszedett igazságaim másnak semmit sem érnek tán…