Currently browsing tag

tél

erőszak

olvadás sötét foltjai a szűz havon – szemérem vesztés.

bambulás

tó kásás jegén fa árnyának óvatos lépteit nézem.

reggel

dér csípte fáknak fagyott kontúrja fénylik a város fölött.

évről évre

a hegyek csöndje, a fák magánya egyre magabiztosabb.

végtelen…

a havazás feloldja ég és föld határát, elmossa lentet és fentet, fehér csöndben egyesül a végtelen hála.

napfény

napfény cirógat jeges határt. fölenged a szív is lassan.

téli reggel

befagyott tónak hártyáján lassan lépdel a reggeli fény.

nosztalgia

régi telekről álmodnak a fák, puha hótakarókról.