színház

világnap

színház az egész… minden egész eltörött… de láng még lobban.

más öntudata belőlünk mind gyávát csinál – ez visszadöbbent.

a színpad tömény koncentráció. a nézőtér tömény koncentráció. a koncentrációk összeadódnak. oda-vissza hatnak – párbeszélnek.

a megtört csendben a megtört lélek hangja fülsiketítőn

minden vallomás a magunk igazsága vagy gyávasága.

őrült szelekkel borzolod agyam, hajam riadtan lobog.

a végén semmi sem marad, csak az a dal, az a mozdulat…

hosszan dolgozol, pepecselsz, finomítasz, s mikor elkészül,

elment a Paudits. megszánta a sors. vagy a sorstalanság.

egyenesen menni ebben a rögös szakmában nem is olyan kis dolog…

“maga lát engem?” nem látott. ez is kritika. pozitív. vagy nem…