Currently browsing tag

irodalom

igeidők

mikor még gyerek voltam, nem kellett emlékezni, mert jelen voltam. a véremben volt a jelen, az oviban is ez volt a jelem. a most volt mindenütt, bármerre néztem. a múlt annyira közel volt, hogy nem érdekelt, a jövő oly távoli, közel nem jöhetett.

a hegyi füzet…

néha, nem túl gyakran, szembe jönnek velem dolgok (vagy emberek), amelyek (akik) egy ideig elkísérnek egy adott életszakaszomon. mondom, ritka találkozások ezek, …

töredék

esti imát mormol a telihold fényes felhők mögött kúszik szava távolban vonat halk zaja kattog meg a város halkuló moraja

átcsapott mennyiségbe…

a horányi nyár utolsó sugarai kihozták belőlem a betűfaló vérnőszőt, mintha az életem múlt volna rajta, egyik könyvet a másik után olvastam …

hetedik ecloga

ha annyira szar országban élünk, ahol a nácik Radnótit égethetnek, és szobrot rongálhatnak (bár ez utóbbit a rendőrség nem az ő számlájukra …

a fájdalom természetéről,

szinte feledésbe merült, hogy a zűrös miskolci időszakot ezek a versek és a velük való foglalatosság segített átvészelni.

york napsütése

régebben azt mondták, benne vagyok. aztán már nem mondták, hogy nem vagyok benne… így most kinne vagyok, nem benne.

heló, szevasz!

(heló, szevasz!) ha most elmondanám neked mi bántott hazafelé menet kikönyökölnél egy pulóvert egy dülöngélő pult mellett míg két sör között kiböfögött …

harc a Nagyúrral

mielőtt végképp megöl a disznófejű Nagyúr, megállok egy pillanatra, megfordulok és szembenézek vele. mély levegő. mosoly.

a nyomorultak

ez a mű tud valamit. akár film, akár musical formájában tálalták, engem mindig beszippantott.