van, aki büszkén (!) leírja, hogy
“Facebookon leiratkoztam a kommunistákról,
büszke drogosokról és egyéb hátrányos helyzetűekről.”

tulajdonképpen egy másik magyarországról
iratkozott [...]]]> na, szóval… a hócipőm, de írhatnék
erősebb kifejezést is, tele van a rezsimmel
és az agymosott követőivel a twitteren, a
fészbúkon vagy bármilyen más felületen.

van, aki büszkén (!) leírja, hogy
“Facebookon leiratkoztam a kommunistákról,
büszke drogosokról és egyéb hátrányos helyzetűekről.”

tulajdonképpen egy másik magyarországról
iratkozott le az illető, illetve a másik magyarországról.
arról, amelyikről ez a rezsim tudomást sem vesz

nagyképűségből politikailag, eszmeileg,
előre megfontoltan és csak úgy… nyilván
rontják a rezsim jó hírnevét. nem illik bele
abba a képbe, ami most már elég sokba

van brosúrákban, kinyilatkoztatásokban,
díszkiadásos alaptörvényekben és egyéb,
a rezsimekre jellemző megnyilvánulásokban.

it van pl. ez a ezüst medvés cigányfilm…
jaj! meg kell magyarázni. hogy az nem úgy,
meg nem azért… anyátok! fikció, mi?!
a fikció az, amiben hovatovább másfél éve

élünk… és egyre inkább az a gondolatom,
hogy én ebben a fikcióban nem akarok élni
és létezni… inkább akarom más szennyesét,
más országban vinni föl a

padlásra idegenként, de szabadon, mint
egy agymosott keresztény magyarként megkérdezni
magamtól, hogy ki az a Geréb Ágnes…
gyöngyök elé disznót?! na, ne…

(és ebben a legszörnyűbb, hogy okos, diplomás,
gondolkodó emberek jelszava, hogy tetszik a
rendszer, és ezek az emberek iratkoznak le egy jelentős

magyarországról, a másikról, a drogosról, a kommunistáról,
a hátrányos helyzetűekről. nem ez is sértő már: a hátrányos helyzetűekről…)

akinek nem inge, gatyája…

miskolc is tele van amúgy hajléktalannal,
de a tegnapi teás körútunkon sokkal kevesebbel
találkoztunk az utcán, mint eddig. kerestük
őket, meg is [...]]]> és valóban: a rendőrség ezekben
a napokban teszi a dolgát – szolgál
és véd! a nagy hidegre való tekintettel
különös figyelmet szentelnek a hajléktalanokra.

miskolc is tele van amúgy hajléktalannal,
de a tegnapi teás körútunkon sokkal kevesebbel
találkoztunk az utcán, mint eddig. kerestük
őket, meg is találgattuk, de végül a rendőrök

segítségét kértük, így jutottunk el rendőri autós
kísérettel az egyik hajéktalanszállóra, így a
megmaradt tea, étel és ruha végül jó helyre került.

az esemény…

40 éve történt…

a film egy elgondolkodtató spirituális utazásra invitál. nyugat-wales festői tájait azonban beárnyékolják a négy fiatal férfi fizikai és lelki megpróbáltatásai. s bár az út maga a cél, néha az út végén ott fénylik a katarzis…

a film után azon gondolkoztam, [...]]]> egy utolsó utazás három
baráttal a barátságon túlra…

a film egy elgondolkodtató spirituális utazásra invitál. nyugat-wales festői tájait azonban beárnyékolják a négy fiatal férfi fizikai és lelki megpróbáltatásai. s bár az út maga a cél, néha az út végén ott fénylik a katarzis…

a film után azon gondolkoztam, vajon maradt-e néhány barátom egy hasonló spirituális útra. talán maradt. mindenesetre nem akarom a “holtpontig” kitolni az időt, hogy ezt megtudjam. elvégezendő feladat!

annyit még hozzátennék, hogy végül sok lúd disznót győz, de senkinek ne legyenek illúziói, végül a ludak eldisznósodnak. kis remény, minden állatság ellenére, Bach még szól. majd az utolsó ember ne felejtse végtelenítve elindítani egy mp3 lejátszón, hogy [...]]]> akinek nincs libája, az
annyit is ér, viszont Bach
szarik az egészre…

annyit még hozzátennék, hogy végül sok lúd disznót győz, de senkinek ne legyenek illúziói, végül a ludak eldisznósodnak. kis remény, minden állatság ellenére, Bach még szól. majd az utolsó ember ne felejtse végtelenítve elindítani egy mp3 lejátszón, hogy szóljon majd utánunk is…

ma este táncprömier a miskolci nemzeti színházban! érdemes megnézni!

ami a politikában eddig történt, s történik, az számomra felháborító, de leginkább szomorúságra ad/adott okot. sokszor elkeseredésre és kétségbeesésre. nem az én értékrendem szerint politizál a fennhéjazó kétharmad. ahogy [...]]]> rövid számadás arról, mi volt
az elmúlt évben értékes számomra,
s mi nem. a nemmel kezdem,
az kevesebb volt szerencsére.

ami a politikában eddig történt, s történik, az számomra felháborító, de leginkább szomorúságra ad/adott okot. sokszor elkeseredésre és kétségbeesésre. nem az én értékrendem szerint politizál a fennhéjazó kétharmad. ahogy látom, lassan nem is a kétharmad értékrendje szerint. ezért többször elhatároztam, több-kevesebb sikerrel, hogy nem engedem magánszférámba a politikát. sajnos, elég gyakran, hús(om)ba vágó dolgok történtek, nem sikerült a politikából kikúrálnom magam. s ahogy látom, az előttünk álló év még inkább puskaporos lesz. igyekszem nem robbanni, már ha ez lehetséges lesz.

a másik negatív és felháborító, ami a direktorommal történt s a színházammal. tágabb körben az egész színházi társadalommal és a kultúrával. ráléptünk Az Útra. s ez több, mint aggasztó. a túléléshez kell mostan koncepciót kidolgozni globalice és családi körben.

szóval, nem tetszik a rendszer. nagyon nem. s akinek tetszik, az vagy csal. vagy hazudik. vagy áltatja magát. vagy egy személyre szabott rendszert álmodott magának, s abban keresi a tetsző dolgokat. igyekszem ez utóbbit szem előtt tartva élni 2012 mindennapjait. ehhez erőt a 2011-ben kapott értékes dolgok/pillanatok/szépségek/kapcsolatok adnak. szerencsére voltak/vannak szép számmal.

Feleség – a felem. néha az egészem. társam. VAN. támasz. biztonság.
Család – dettó.
Szattva – türelemre, koncentrációra és szeretetre tanít. fölbecsülhetetlen, amit tőle kaptam s kapok folyamatosan.
Barátok – bár leginkább életemnek ez a része devalválódott (barátok jönnek-mennek), de maradt néhány örömben és bánatban.
Kollégák – szinte családtagok. nélkülük semmi és senki lennék. folyamatos tanulás és szembesülés (csak folyamatosan elfelejtem megköszönni).

Színház – a második, néha az első otthonom. a Mindenem. a Semmim. értékes munkák. szép pillanatok. örömök. bánatok. a tulajdonképpeni első szakmai elismerés: a társulat által adományozott legjobb karakter díj. köszönet érte!

Zene – ha nem lenne, rég felkötöttem volna magam. idén is sokat segített. akár passzív élvezője voltam, akár aktív részese. passzívan: arms and sleepers. az iTunes szerint némely dalukat 200-nál többször hallgattam. az aktív zenélés nem olyan intenzitással történt, ahogy elképzeltem. de folyamatos agyalás van és ötletelés és próbálkozás. most még nem nagyon adja magát, de én türelmes vagyok, és nem siettetem. úgy tűnik, még nincs itt az ideje. már itt ólálkodik, de még nem alkalmas. alkalmasnak kell érnem hozzá.

Film – egyre kevesebb filmet nézek. ez nem baj. még mindig a the road bűvöletében élek, ez nem sok filmet enged maga mellé. azért a Róma c. sorozat lenyűgözött.

Könyv – egyértelműen Spiró György – Fogság c. regénye volt a meghatározó. és Pilinszky újrafölfedezése. és természetesen Hamvas Béla.

Tea – na, erről majd írok hosszabban… most csak képelek…

ezen értékek mentén lépek át a következő évbe. ezekkel vértezem föl magam. kemény évre számítok. b.u.é.k.