Még több dalszövegem a Zeneszöveg.hu-n…

Mellettem alszol,
Ha álom nem választ el,
Szép az éjjel.

De félelem mar,
Ha tested álom bódítja,
Mert elfeledsz.

Mily hatalommal
Kelsz egybe az éjszaka leplén,
Ha elalszol;

Mily csúf vágyakat
Ébreszt benned e felhőtáj,
Ahol édes

Szavakkal hívnak,
Hogy veled egyesüljenek
Bódult kéjben?

Refr.: Visszajössz-e még
Onnan, hol a lét édesebb
A valónál?

Mellettem alszol,
Ha álom nem választ el,
Szép az éjjel.

De félelem mar,
Ha tested álom bódítja,
Mert elfeledsz.

Csak ébrednél már!
Ha az álom elengedné
Szűzi tested,

Felnyitnád szemed,
Odabújnál kedvesedhez,
És ölelnéd;

És ölelnélek,
El soha nem engednélek
Sűrű éjben.

Refr.: Visszajössz-e még
Onnan, hol a lét édesebb
A valónál?

A film véget ért.
Egy kései bogár
A fényben füröd;
Álmos cigi gyúl,
Kiürül a pohár.

Ez az est mit ért? (A lófaszt sem ért)
Ez az est mit ért? (A lófaszt sem ért)
Ez az est mit ért? (A lófaszt sem ért)
Jaaaj…

Az éj elvetélt,
Csak hajnal lesz már…
Fényed rám küldöd,
Megfeszül a húr,
Úgy pattanna már…

Ez az est mit ért? (A lófaszt sem ért)
Ez az est mit ért? (A lófaszt sem ért)
Ez az est mit ért? (A lófaszt sem ért)
Jaaaj…

A Szép lehet, hogy banális,
De lehet (akár) egy madár is.
A Jó lehet, hogy ritka,
De épp ez volna a titka.
A Derű, az bölcsesség,
Akár az öregség.

De mi akkor az Igazság,
Hogyha a Gazság
Lohol a nyomában,
Konok gyilkossá váltan…

A Rút az valami hiba,
Mégsem vágjuk a zaciba.
A Rossz az annyira emberi,
Hogy már szinte ördögi.
Az okos ritka, mint a fehér holló,
De mindennapi az okoskodó.

De mi akkor az Igazság,
Hogyha a Gazság
Lohol a nyomában,
Konok gyilkossá váltan…

És mi volna (akkor) a boldogság,
Lehet, hogy csak farkasvakság,
Vagy egy megálmodott pillanat,
Amin a depresszió fennakad.
Mondom: egy megálmodott pillanat,
Amin a depresszió fennakad.

Az én szívem egy nagy viharmadár,
Semmi nem jó neki, bármerre száll,
Pedig, de jó volna megpihenni,
Nyugodalmas tájon csöndben ülni,
És énekelgetni szépen, halkan,
Megmerítkezni a csillagokban,
Meglesni a fürdő angyalokat,
Beszippantani az illatukat,
És átölelni a Mindenséget,
Imával várni az Istenséget,
S ha eljönne, boldogan könnyeznék,
Lábai elé odatérdelnék…
De kemény szívem Tőle messze száll,
Elérni Őt nem tudom, jaj, de kár!

A szavakban valami zavar van,
Valami zavar, s ez nagyon zavar;
Bábeli zűr, bábeli zűrzavar,
Bábeli zűr, és olyan nagy az űr.

Zavart a szó, zavart az értelem,
Mi lenne jó, elfogy a türelem;
Bábeli zűr, bábeli zűrzavar,
Bábeli zűr, és olyan nagy az űr.

Oly nagy az űr magad és magad közt,
S oly nagy az űr magad és mások közt;
Bábeli zűr, bábeli zűrzavar,
Bábeli zűr, és olyan nagy az űr.

A bábeli torony te magad vagy,
Szavakból építetted magadnak;
Ez elég zűr, bábeli zűrzavar,
Bábeli zűr, és olyan nagy az űr.

Bábeli zűr, bábeli zűrzavar,
Bábeli zűr, és olyan nagy az űr.
Bábeli zűr, bábeli zűrzavar,
Bábeli zűr, és olyan nagy az űr.

Rád klikkeltem szívem billentyűit
Mi t@g@dás behálózott @ vágy
Hogy cs@ttogjak veled

Íme @z ideális love
Ez @z ideális love

H@ épp nem száguldasz @ cyber-téren
Keresztül fénysebesen hozzám
Emilbe zárt file-gyönyört röpít
Feléd Háló-Ámor webes nyil@.

Íme @z ideális love
Ez @z ideális love

H@ Platón látná
Hogy mily plátói@k v@gyunk
Ez ezredvégi órán könnyezne
@ vén guru. Íme @z ideális love
@z idealis all@mb@n @hol minden
@ helyére kerül és nem kényszerül.
Cs@k @ Big Brother figyel
De őt + egy vírus vigye el…

Íme @z ideális love
Ez @z ideális love
Íme @z ideális love
Ez @z ideális love

Mint egy emléktábla, légy észrevétlen,
Légy magányos, mint az Isten,
De ne légy szomorú, de ne légy szomorú.

És ne légy boldog, mert nincs rá okod,
Csak az emlékeidtől van, tudod,
Mikor az agyadban vaku villan, vaku villan.

Refr.: Ez egy pozitív dal negatívja,
Ha kifordítod, azt is bírja,
Ez egy pozitív dal negatívja,
Ha eltorzítod, azt sem bánja,
Ez egy pozitív dal negatívja,
A hülyeséget is magába szívja.

Mint egy emléktábla, légy észrevétlen,
Légy magányos, mint az Isten,
De ne légy szomorú, de ne légy szomorú.

És ne légy boldog, mert nincs rá okod,
Csak az emlékeidtől van, tudod,
Mikor az agyadban vaku villan, vaku villan.

Refr.: Ez egy pozitív dal negatívja,
Ha kifordítod, azt is bírja,
Ez egy pozitív dal negatívja,
Ha eltorzítod, azt sem bánja,
Ez egy pozitív dal negatívja,
A hülyeséget is magába szívja.

Ébredező álmodozó
A Holdra jár vágyni,
Két szemében Holle anyó,
S nem tudja kirázni
Az álmot a felhők mögül;
Nehéz eső esik,
Az égi sereg kiürül,
Az Istennek ez tetszik,
Hát egy angyal mögé kerül,
És a szabályt áthágva
A szép ártatlant jó
Pajkosan meghágja.

Refr.: Ez egy isteni buli.
Égiekkel játszó Tünemény,
És oly tömény, és oly tömény, oly tömény…

Ébredező álmodozó
Nem jár többé vágyni;
Nincs szemében semmi jó,
S nem tudja kivárni
Az álmot a felhők mögül,
Nehéz eső esik;
Az égi sereg elhülyül,
Az Istennek nem tetszik,
Hát inkább elszenderül,
Pedig a vak is jól látja,
Hogy ez az egész ’hűbelehó’
Nincsen jól kitalálva.

Refr.: Ez egy isteni buli.
Égiekkel játszó Tünemény,
És oly tömény, és oly tömény, oly tömény…

ícenter>Hajnali ébredések

Sárba tipornak
A hajnali ébredések
Mikor a testszagú
Ágy ráncaiból kilépek

Zsibbadt szempillám
Csipás vágyai elmúlnak
Korgó cigarettám
Első füstje siratja a múltat

Lesz ébredésem
Melyre nem cáfol rá a nap
Röhögve ordítsak
Ha mindig ugyanaz marad

Ó ti hajnalok
A gyötrő poklot ébredem
Bűnt síró milliók
Vad orgiáit rettegem

Coitálok és vérezem

Lenni kéne, de hogyan kéne…
Lenni és tenni és menni,
És néha jól elmenni.
És nem visszajönni,
Csak benne lenni, csak ott lenni,
És élvezni, ahogy élvezi,
Csak nézni, ahogy érezi…

Lenni kéne, csak lenni kéne,
Lenni és tenni és menni,
És néha jól elmenni.
És nem visszajönni,
Csak benn pihenni, és pihegni,
És élvezni, ahogy élvezi,
Csak nézni, ahogy érezi…

Lenni kéne, de hogyan kéne…
Lenni kéne, vagy nem lenni;
Vagy csak úgy jól elmenni,
És nem visszajönni,
Csak a szívében melegedni,
És élvezni, ahogy élvezi,
Csak nézni, ahogy érezi…

Ember vagyok.
Itt élek,
Meg máshol is;
Úgy simulok,
Hogy a holnap is
Ma lesz hamis.
Szürke vagyok,
És pálfordulok,
És a hasis
Jó dolog.

Refr.: De már az is hamis,
Mint minden más is,
A hamis is hamis,
A copy right is.

De már az is hamis,
Mint minden más is,
A hamis is hamis,
A copy right is.

Ha hazudok,
Tűnhet igaznak is
Ha hallgatok,
Lehet baj is,
Ha elmúlok,
Feltűnhet az is,
Nekem is,
Neked is.
Álmodok…

Refr.: De már az is hamis,
Mint minden más is,
A hamis is hamis,
A copy right is.

De már az is hamis,
Mint minden más is,
A hamis is hamis,
A copy right is.

Kattog a billentyű
Ideges zöreje
Gépies reflexet dadog
Minden mozdulat.
Gyömöszölöm ki
Magamból a
Foszlány gondolatokat,
A foszlány gondolatokat.

A Nap fenn az égen
Szikrákat mosolyog,
Szemem ég és föld
Között imbolyog.
Menny és Pokol
Közt vergődöm magam,
Eldönteni nem tudom,
Az ember mit akar:

Magasba törni,
Vagy a mélyben
Megrohadni van-e kedve.
Ezt kutatom magamban,
Magammal sokszor
Összeveszve,
Magammal sokszor
Összeveszve.

Na, ez volna hát,
Ami nehézzé tesz
Minden jó akarást,
Pedig jónak lenni
Volna jó…
Pedig jónak lenni
Volna jó…
És magammal kibékülni.

7.30: álmodsz egy angyallal;
Melléd ül, s látod, hogy arkangyal.
Hozzá bújsz, csöndjére figyelsz,
Hozzád nyúl, és szárnyával lebegsz.

Refr.: Ne múljon az álom,
Csak azt kívánod,
Mert csak egyszer van ilyen,
Nem történik minden reggel.

Ne múljon a lebegés,
A vágyba törő remegés,
Mert az angyal csak egyszer,
Csak egyszer jön el, jön el.

8.30: bizsergő alhassal
Ébredsz egy angyali álommal;
Elpirulsz, ágyadból kikelsz,
Jázminillatú hangra figyelsz.

Refr.: Ne múljon az álom,
Csak azt kívánod,
Mert csak egyszer van ilyen,
Nem történik minden reggel.

Ne múljon a lebegés,
A vágyba törő remegés,
Mert az angyal csak egyszer,
Csak egyszer jön el, jön el.

10.30: szétfoszló álmoddal
Bíbelődsz, és egy új nappal;
Széthígulsz, magadból kikelsz,
És már csak a zajra figyelsz.

Refr.: Ne múljon az álom,
Csak azt kívánod,
Mert csak egyszer van ilyen,
Nem történik minden reggel.

Ne múljon a lebegés,
A vágyba törő remegés,
Mert az angyal csak egyszer,
Csak egyszer jön el, jön el.

Őrültek a szemeid és mindig
Akkor jössz ha készülök innen
Régóta úton vagyok de mindig
Leragadok hogy újra jöjj el

REFR.: Mert hozzád mindig visszatalálok
És hozzám mindig visszatalálsz
Őrült szemeidben vigaszt látok
Őrült szemeimben vigaszt látsz

Ez így van elrendelve, és ez így van jól…

Szép a szíved és ez nyomós indok
Hogy maradjak ha fáj a testem
Megpihenek benned s édes álmot
hintek rejtett zsigereidbe

Elalszunk és reggel felébredünk
És készülődsz és készülődök
S ha majd gondokkal újra eltelünk
Egymásra lel a két meggyötört

REFR.: Mert hozzád mindig visszatalálok
És hozzám mindig visszatalálsz
Őrült szemeidben vigaszt látok
Őrült szemeimben vigaszt látsz

Ez így van elrendelve, és ez így van jól…

Mert hozzád mindig visszatalálok
És hozzám mindig visszatalálsz
Őrült szemeidben vigaszt látok
Őrült szemeimben vigaszt látsz

Ez így van elrendelve, és ez így van jól…

Szívzörejek a kóborló levegőben,
Sápadt hangok nyöszörögnek,
Örömtüzek pislákolnak a távolban,
És fennakad a lassú tekintet.

Refr.: Azt a távolt el kéne érni,
Az örömtüzek mellé telepedni,
És a tekintetekben megpihenni,
És szeretni, és szeretve lenni.

De a távolt elérni soha sem lehet,
Lassan beszippant az enyészet,
Az örömtüzek kihunynak a távolban,
És elmarad a lassú tekintet.

Refr.: Azt a távolt jó volna élni,
Az örömtüzekbe beleégni,
És tűzzé válni, és lobogni,
És szeretni, és szeretve lenni.

Azt a távolt jó volna elérni,
És mindent, mi volt, magunk mögött hagyni,
És tűzzé válni, és lobogni,
És szeretni, és szeretve lenni,

Mert másnak értelme úgysincs semmi.

Rám rohant az enyészet
Lassú dögök senyvedt
Pofával nyaldossák az epémet

Várakozásban elnyűtt
Ruhámat foltozom
Mert a külső is számít gondolom

Refr.: Patkányként elterjedni
Téboly hogy nem tudok
És szétrágni e mutáns világot

Kirágni a részeket
Mind ami rothadó
Előbb magamból majd a világból

Rám rohant a kedélyed
Nihiled és sekély
Tenyérbemászóan löttyedt kéjed

Várakozásban elnyűtt
Szívemet foltozom
Mert a belső is számít gondolom

Refr.: Patkányként elterjedni
Téboly hogy nem tudok
És szétrágni e kába világot

Kirágni a részeket
Mind ami rothadó
Előbb mindenkiből majd magamból

Rám rohant az enyészet
Lassú dögök senyvedt
Pofával nyaldossák az epémet

Várakozásban elnyűtt
Mindenem foltozom
Mert csak az Egész számít gondolom

Refr.: Patkányként elterjedni
Téboly hogy nem tudok
És szétrágni e mutáns világot

Kirágni a részeket
Mind ami rothadó
Kívül-belül magamból magamból

Sétálsz a csillagok alatt,
És a Holdon nyomod hagyod,
De nem ismered a szomszédodat,
Pedig mindig is ott lakott.

Ágyadban ismeretlen nő,
Csókkal üdvözöl minden reggel,
És ágyékoddal bújsz elő,
Mert elfelejtetted éjjel…

Ismerős helyzet, vagy ismeretlen,
Ismeretlen ismerősökkel;
Ismerős helyzet, vagy ismeretlen,
Ismerős ismeretlenekkel.

Az utcán idegen arcok
Között botorkálod magad,
Szemükbe nézel, és hagyod,
Hogy magukra maradjanak.

Szemükbe nézel, és hagyod,
Hogy magukkal sodorjanak;
S fönt rád unnak a csillagok,
S kutyák ugatják lábnyomodat.

Ismerős helyzet, vagy ismeretlen,
Ismeretlen ismerősökkel;
Ismerős helyzet, vagy ismeretlen,
Ismerős ismeretlenekkel.

Szándékaim talányok,
Talán, mert parányok.

Senki nem veti ágyam,
Kávémba magamat mártom,
Feketébb már úgysem lesz,
Ha számra csókot lehelsz.

Persze ott van a munka,
De nem mindenki tudja,
Hogy mit hoz a holnap;
Jósold meg a viszonyunkat!

Virág, az kéne,
Lenni benne szeretkezve;
Ölelni a pihegésed,
Módjával dicsérni téged.

Gitáromra húrt aggatok,
Egerekre vadászgatok.
Vonattal utazok hajnalban,
Sáros lábam bakancsban.

Harcaim szomorúk,
No, de majd meglátjuk!

Szelíd világ ez
A semmi szélén
Lóg a lábunk
Bele az űrbe
Néha belekeveredünk
Egy kis zűrbe
De minden csendes
Lesz a végén

Kilukadt a szerelemszatyor,
Szép cafatok potyognak porba,
Elunt kacatok, tömény undor;
A járdán szerelemcsepp koppan.

Agyadban az örömfoszlányok
Még hadakoznak az elmúlttal,
Elsüvítenek a hiányok…
Összeborulsz néhány megvolttal.

Refr.: Kilukadt a szerelemszatyor,
Eldurrant a szerelemszatyor,
Ennyi volt a szerelemszatyor,
Ennyi volt, ha így akartad.

Majd a semmi szélén ácsorogsz,
A részvét hiánya álmosan
A mélybe biccent, csak mosolyogsz…
Szatyrod szemfedőként rád lobban.

Most már álmodhatsz szép és nyugodt
Színeket, könnyűvé avattad
Magad. A hiány lám megoldott
Néhány bogot, ha így akartad…

Refr.: Kilukadt a szerelemszatyor,
Eldurrant a szerelemszatyor,
Ennyi volt a szerelemszatyor,
Ennyi volt, ha így akartad.

Szétszakadt a szerelemszatyor,
Sokat bírt a szerelemszatyor,
Ennyi volt a szerelemszatyor,
Ennyi volt, ha így akartad.

Erre az útra ne csinálj útravalót,
Ez az út soha nem tekint vissza,
Ez az út a lopakodó vonakodót
Az álomból kihúzza.

Refr.: Ez az út nem abszolút,
Kezdőknek meg abszolút
Messze még az Abszolút,
(de ha rátévedtél, nincs kiút.)

Ezen az úton sok a lábatlankodó,
És még több a megbúvó lábalattvaló,
Ezen az úton a KRESZ is szabálytalan,
És a jobbkéz-szabályt se vedd komolyan.

Refr.: Ez az út nem abszolút,
Kezdőknek meg abszolút
Messze még az Abszolút,
(de ha rátévedtél, nincs kiút.)

Ezt az utat soha nem építették,
Csak az élet elől elrejtették,
Ez az út mélyen benned van,
Csak Léted még túl bizonytalan…

Refr.: Ez az út nem abszolút,
Kezdőknek meg abszolút
Messze még az Abszolút,
(de ha rátévedtél, nincs kiút.)

Mindenki csak könyököl,
Csak magáért könyököl,
Valami más kellene,
Valami más jobb lenne,
Közügy lett a közönyből,
Elegem van az egészből.
Valami más kellene,
Valami más jobb lenne.
Álljon meg a pillanat,
Ragadd vállon magadat.

Refr.: Valami más kellene,
Valami más jobb lenne,
Nem tudom, az mi lenne,
De bármi csak jobb lenne.

Ülj meg a semmi ágán,
A Végtelen magányán,
Valami más kellene,
Valami más jobb lenne,
Maradj egy kicsit árván,
A Pillanatra várván.
Valami más kellene,
Valami más jobb lenne.
Eljött az a pillanat,
Állítsd félre magadat.

Refr.: Valami más kellene,
Valami más jobb lenne,
Nem tudom, az mi lenne,
De bármi csak jobb lenne.

Már a cigi sem úgy ég, ahogy kéne,
Mindenki langyosra van véve.
A Holdra térképet rajzol a bánat,
A földi lányok bája csak látszat.

Mindenki kever, de néha lila lesz,
És szívekre kattan egy rozsdás retesz,
És a help gombot is hiába nyomják,
A fekélyekre az nem orvosság.

Már a barát sem úgy jó, ahogy kéne,
Már ő is langyosra van véve,
A szívre bánatot rajzol egy mondat,
Innentől kezdve már bármit mondhat.

Mindenki kavar, de néha mit se tesz,
És szívekre kattan egy rozsdás retesz,
És a help gombot már ne is nyomják,
Az infarktusra az nem orvosság.