Currently browsing category

Szösszenet

felhőkakukkvár

ez az ősz már elázott végérvényesen. esőbe kódoltan jött a fájdalom. hideg permetben gubbaszt a táj, s benne az ember reménytelen kószál …

vágy…

a föld a mi légterünk a röpülés légből kapott a test földhöz ragad a gravitáció kijózanít de a vágy megmarad

eltörött kocsi-út

minden egész eltörött, minden láng. csak részekben lobban minden szerelem. darabokban minden egész. eltörött.

lehetőségek

életed eljövetelére vársz vagy már megérkeztél esetleg úton vagy

vallomás…

a Föld is csak egy űrállomás végtelenben keringő vallomás

csend

mindig úton mindig hangzavarban hiány a nyugalom

szelfi (önkritika)

ami a szelfin látszik, az csak a felszín, fényhulladék, önkioldás, önkioltás.

is…

ha szemedbe nézek, hiszek Istenben. ha megszólalsz, az Ördögben is.

49…

már majdnem ötven, de még innen már majdnem öreg, de tán mégsem, éppen annyi, amennyi, éppen olyan, amilyen, pont jó.

jobb esetben…

minden viszonylagos. innen nézve te ott vagy, onnan nézve én itt vagyok.