Currently browsing category

Haiku

köd + íme…

tegnap még ezt írtam az időjárásról: köd rakódott a tájra, sűrű, rejtélyes titokzatosság.

nyálka

hólé csorog a napsütött háztetőkről, a bádogeresz cseppet ereszt, a földre hullt nyálka vígan alél a földre

újév

fehér burokból ködlik elő az újév még bármi lehet

szenteste

lélek melegen pislákoló tekintet mint gyertya lángja

téridő

köddé foszlik a tér s benne a tejfehér idő is megáll

k.v.

a táj minden nap ugyanaz és mindig más – konstans változás

tükör

ketté tört tükör – a résen át hova jut, ki beletekint

hajnal

foszlik a hajnal napsugarak szakítják álmos szövetét