Currently browsing author

bajla

csönd

csöndre hangolva – ennek ideje jött el. minden más kevés.

alszik

ólmos vállai ernyedten lógnak alá alszik az Isten

tótág…

dermed a mélység vékony jéghártya öli a tó tág csöndjét…

színház

színház? mi az? káprázat. egy pillanat.

idő

arcomra pihen ráncosodik az idő majd tovább pereg…

más…

soha ne vedd fel maradjon ott ahol van vigye más tovább

tér

légüres a tér. de hogy egyáltalán van, felfoghatatlan.

ráncok

látható jelek és a láthatatlanok – szívem ráncai

majdnem…

már majdnem megvan, nyújtózkodom, elérem, s semmit fog kezem…