bajla blogja

kis hazánk
őrült tangót
jár, de ennek
semmi köze az
érzékekhez, s
mégcsak nem
is abszurd.

Holnap, azaz november 28-án este 8-kor a Gödör Klubban Yann Tiersen ad koncertet. Igen, igen, ő szerezte pl. az Amélie csodálatos élete c. film zenéjét is. Ha máshonnan nem, hát innen biztosan mindenkinek ismerős e név. Szerintem kötelezően ajánlott megnézni és meghallgatni a fiatalembert. Kedvicsinálóként egy koncertvideó:

Olvass tovább…

“hip-hop ott
legyek, ahol
vagyok” -ezt
olvastam
valahol,
de hol? hmm…

vannak pillanatok,
amikor Egészen az
vagy, ami lennél:
férfi. a fű kinő
utána(d), hiába…

Valószínűleg Észak-Európában már végbement a nagy klímaváltozás. Csak fordított irányban. Legalábbis a zenében. A 70-es, 80-as évek ABBA kultusza alatt még meleg discoövi éghaljat uralkodott, s ezen áramlatok egész Európát bejárták. Aztán beállt a dermedt csend, majd halkan egy Björk nevezetű hurrikán kavarta meg az állóvizet, s ma már ott tartunk, hogy a különféle zenei irányzatok élvonalában sorra ott találhatók a csúcson az északi népek képviselői.

A minap írtam Nils Petter Molvaerről és az ő koncertjéről. Most egy új fölfedezettem van, mégpedig a Bugge Wesseltoft és csapata. Ez a formáció is Norvégiából jött, s ha Nu Jazzről vagy Future Jazzről beszélünk, egyszerűen nem lehet elmenni mellettük. A frontember, Buge Wesseltoft zongorista “egyik lábával a groove dance hallban, másikkal a sztratoszférákban áll” – mondja egyik kritikusa. (Ugyanezt elmondhatjuk, mondjuk, Nils Petter Molvaerről is.)

Olvass tovább…

???

erőlködik a Nap,
a köd hálóján
próbál mosolyt
szőni ráncaimra.

“Régen, amikor az emberek önmaguk tudtak lenni, akkor egy színész munkája az volt, hogy tudjon bárki lenni. Most, amikor mindenki színészkedik, akkor egy jó színésznek az a munkája, hogy szégyen nélkül tudjon önmaga lenni.”
(Feldmár András)

Ami a színházi pályáztatások körül folyik, az nyilván semmiben sem különbözik az ország többi pályáztatásától, de mivel valamilyen szinten ehhez van némi közöm, ezt látom és élem meg. Egyre nehezebben. Ami az elmúlt időszakban történt a színházi pályázatok körül, az a színjátékok netovábbja több esetben. De nézzük csak a legfrisebb hírt, ami még tán nem hivatalos, viszont forródróton most értesültem.

Van egy bp-i színház. Pályázatot írtak ki az igazgatói munkakör betöltésére. Hallottunk neveket, pletykákat. Ám egy név mindenek felett ott lebegett. Az a név, amelyik elhitette a főiskolásokkal, hogy remek operát abszolváltak, amely az m1 főműsoridejében is vállalható (szerintem nem), az a név, amelynek hallatán az x város színházbajárója fejvesztve hagyja el városa színházát, satöbbi, satöbbi. Ez a név szakmai berkekben tuti befutó volt, le volt zsírozva mind politikailag, mind szakmailag, mind emberileg – gondolta legalábbis a fent pedzegetett. Olvass tovább…

finom cappuccino
körül halk moraj,
a közepén két
ismeretlen ismerős
mélyül a könnyű habba…

amit tegnap Madár
véghezvitt, az
fantasztikus volt.
így is lehet valaki
nagyon magyar.

Mint említettem, tegnap este a Millenárison lépett fel Nils Petter Molvaer. Ott voltam. Ott maradtam. Benne ragadtam.

Láttam a Fényt. Az Északit legalábbis. Audovizuális transzcendens élményben volt részem. Beléptem a Mennyek kapuján, majd hirtelen a Pokol bugyraiban találtam magam, aztán le, föl, le, föl – ezt az utat többször megjártam. Hihetetlen intenzív élmény volt, ha nem sejtettem volna, mi vár rám, lehet, hogy ki se bírom. S minden ajzószerek nélkül!

Hogy egy trombita némi elektroniai hozzáadott értékkel milyen hangokra képes, eddig fogalmam se volt. Hol a Szférák zenéje jött ki a csövön, hol a Feltámadás harsonái szóltak, hol harci kürtök tomboltak, hol pedig a tibeti elmélyedés mormogott ki belőle. Hol egyszerűen csak beleénekelt Nils Petter Molvaer. Olvass tovább…

Sokan mondják, hogy ő a norvég Miles Davis. Trombitaművész, zeneszerző, producer. Tavaly ismertem meg a nevét, amikor a budapesti Fortedance együttes előadta a Kalevalát a Miskolci Nemzetiben, mégpedig Nils Petter Molvaer zenéjére. Az előadás frenetikus volt, de a zene egyenesen lenyűgözött. Rögtön rá is kerestem a gugliban, s azóta rengetegszer hallgatom a lélektrombitás futamait.

Olvass tovább…

tesztelem a
Klassz Fm -et
és a Neo-t.
most Tilost
hallgatok…

két rádió eltűnt
az éterben,
két rádió feltűnt
az éterben.
így megy ez…