Nem, nem Istenről lesz szó, mert ugye Ő nemcsak az Egek ura, hanem Mindeneké. Ennek ellenére mégiscsak egy istenről lesz szó, egy olyan istenről, aki dönt emberek élete fölött, amikor kirúgja őket. Nem könnyű feladat, de legalább hálátlan, viszont állítólag lehet tapintatosan (majdnem azt írtam, lélekkel) is csinálni. Szóval, profin. Olvass tovább…
Erről a szaxofonos bácsiról eddig nem sokat tudtam. Igaz, most sem tudok többet, nem nagyon ad a gugli felvilágosítást róla. Viszont a Youtube-on remek zenéi vannak, érdemes őket meghallgatni. Finom, andalgós, relaxálós jazz tea vagy whisky mellé.
Ez a film is egy regényből készült, s itt sem tartottam be a megfelelő sorrendet. Előbb a film jött velem szembe. A regényt nem biztos, hogy elolvasom.
Egy időutazó feleségének nem könnyű az élete. Nagyon türelmesnek kell lennie. Soha nem tudni, hogy a tér-idő kontinuumban mikor tűnik el/jelenik meg a férj, hány évesen, épen avagy egészségesen. S bár a szerelem teret és időt, de még halált is legyőz, akkor is kemény megpróbáltatás. Természetesen az időutazónak sem fenékig tejfel, a felsorolt okokon kívül még meztelenkedni is kell. Olvass tovább…
Nem is tudom, milyen pontos műfaji besorolás illene az Isteni sugallatt c. sorozathoz. Elsőre egy szabályos tini sorozatnak tűnik, aztán kicsit jobban belemélyedve, nem is annyira tini. Igaz, egy gimnazista lány a főszereplő, s az ő gimnazista mindennapjait kísérhetjük figyelemmel. Ha csak ennyi lenne, el se kezdtem volna nézni. De nem csak ennyi.
Regényben van olyan, hogy fejlődésregény. Meg beavató regény (Hamvas Béla: Karnevál). Na, de egy szappanoperában?! Pedig valami ilyesmiről van szó. Spirituális sorozat talán. Mindegy is, a lényeg, hogy az első rész a képernyő előtt tartott, s ottragadtam. Olvass tovább…
Bár már múlik a tél, s vele a depresszió, lágy tavasz ébredez, egy kis ambient érzés azért sose árt. A Jonsi and Alex formáció remek ambient albumát, a Riceboy sleeps -t ajánlom figyelmetekbe, illetve a lemezről egy videónyi megnyugvást.
Az ismertető alapján sokat vártam ettől a filmtől. Végül is bejött, de nem ütött akkorát.
Először azt hittem, hogy az Esőember valamely klónját látom, s bár a hajéktalan, tehetséges zenész szerepében Jamie Foxx jó alakítást nyújtott (néhol azért mintha túljátszotta volna szerepét…), Dustin Hoffman zsenialitását nem sikerült megközelítenie. Robert Downey jr. viszont most is fölhomályosított, hogy remek színész. Olvass tovább…
vannak előadások, amikor
az emberek pofavizitre és
nagyestélyi mustrára jönnek.
nem is értik, mit bohóckodik
velük szemben, a színpadon,
néhány jelmezbe bújt színész.
Mondják, Sade (51 éves!) zenéje unalmas. Azt is mondják, legföljebb háttérzenének jó, meg nyakkendős, öltönyös yuppie partik sznob kellékének. Nekem Sade zenéje nem unalmas, igaz, néha háttérzeneként hallgatom, de leginkább az állandóság megtestesítője, s mint olyan, baromi nyugtató tud lenni a gondolat, hogy van ebben az állandó változásban, ami sosem változik.
Sade 10 éves hallgatás után adott ki új albumot Soldier of love címmel. Mindez olyan csöndben és feltűnés nélkül történt, amilyen csöndben és feltűnés nélkül élt 2000 óta (ekkor jelent meg az utolsó lemez, a Lover’s rock). Igaz, addig se tőle volt hangos a média, nem a popsztárok megszokott zajos életét élte, ami 50 millió eladott lemez után akár szokatlannak is tűnhet. Olvass tovább…
ti írtátok…