bajla blogja

Az utóbbi időben eléggé kikupálódtam Sherlock Holmes témában. Kezdődött a legújabb filmfeldolgozással, aztán ennek hatására végre rászántam magam a Sherlock Holmes kalandjai c. novellagyűjtemény elolvasására, közben láttam a tv-ben A sátán kutyája c. filmet. Akkor nézzük sorban.

A tavaly bemutatott Sherlock Holmes-ról nem írok, ezt megtettem itt. Csak annyit fűznék hozzá, hogy ez a film leporolta az eredeti, a Sir Arthur Conan Doyle által megálmodott figurát, és méltóképpen a helyére rakta.

A Sherlock Holmes kalandjai c. gyűjteményen elég nehezen rágtam át magam. Nyilván kamaszként könnyebben és gyorsabban végeztem volna a híres detektív történeteivel, bár a környezetemben mindenki erről beszélt annó, mégsem éreztem késztetést már akkor sem, hogy nekiveselkedjek.

Szinte egy kaptafára íródott történetek ezek. Van egy dramaturgiai váz, amire az összes történet felépül, ami kb. ennyi: Sherlock Holmes otthon ül a kandallója előtt Dr. Watson társaságában, éppen az újságokat böngészik, hátha van valami kinyomozni való, s amikor épp rátalálnak az izgalmasnak tűnő esetre, már csengetnek is a kapu előtt; megérkezvén, az ügyfél részletesen elmondja a történetét, közben Holmes koncentráltan figyel, egyetlen részlet sem kerüli el figyelmét, majd a páciens elmegy, Holmes kikéri Watson véleményét, hogy aztán kioktassa a dolgok mikéntjéről, Watson csodálattal adózik barátja éles logikáján és kitűnő megfigyelőképességén. Aztán eltelik egy éjszaka, s másnap reggel visszajön a páciens, s kézhez kapja ügye megoldását.

Ha nem is az összes történet ezen séma alapján zajlik le, de leginkább ez az általános, ami a harmadik novella után már kicsit unalmas. Az elbeszélői stílus pedig angolosan választékos és angolosan unalmas, de leginkább mesterkélt, ám ezt tudjuk be annak, hogy elszállt felette az idő. Nyilván gyerekkoromban még jobban untam volna.

Február végén az m2 tűzte műsorára A sátán kutyája 2000-ben készült kanadai változatot. Gondoltam, ha már, akkor. Mit mondjak… Ez a film visszanyúlt a jó öreg hagyományokhoz, annyi különbséggel, hogy a Sherlock Holmes egy kissé nagyképű pojácává változott, Dr. Watson pedig untermann szolgává. A film legnagyobb erénye a film cselekményének festői helyszíne volt.

Azt hiszem, Sherlock Holmes történetet nem olvasok többet, sorozatban is kihagyom, s nagyjátékfilmben is csak akkor, ha parádés szereposztással áll elő valaki. Bár azt hiszem, a közeljövőben a Robert Downey Jr. és Jude Law párost nehéz lesz überelni.

Shrelock Holmes fanok, elnézést!