bajla blogja

Még tegnap olvastam a Veszprémi Est-ben, hogy vetítik az itteni plázában a Galaxis Útikalauz Stopposoknak c. filmet fél egytől és fél hattól. Mivel estére zenekari próba volt valószínűsíthető, ezért Gy -vel elmentünk a fél egyes mozira. Úgy gondoltuk, ha már a plázában vagyunk, akkor majd ott eszünk valami ebédet.

Odaérünk, egyből megyek a jegypénztárhoz, kérek két jegyet a fél egyesre, azt mondja a pénztáros, hogy fél egykor nincs mozi. Mondom neki, hogy én olvastam a Veszprémi Estben, hogy van mozi. Mondja, hogy egy pillanat, megnézi. Mondja, de nincs fél egykor mozi. Mondom, de én olvastam, hogy van. Mondja, hogy nincs. Kezdtem dühös lenni. Látom ám, hogy szépen sorban ott huhog néhány Veszprémi Est. Fölkapok egyet, megkeresem a pláza műsorát, rábukkanok, hogy Galaxis Útikalauz satöbbi, satöbbi… délután fél egykor. Mutatom a pénztárosnak. Konstatálja, hogy tényleg oda van írva, de ettől még itt fél egykor nem vetítik a filmet. Mondom Gy -nek, hogy sebaj, a fél hatos vetítésre visszajövünk, ha nem zenélünk. Így persze lemondtunk a plázás kajáról is, aminek örültem, mert így normális ebédet ettünk az ír sörözőben menüben.

Ebéd után még benyakaltam egy jegeskávét, mivelhogy két éve leszoktam a kávéról, meg a vanília fagyit se szeretem, a tejszínhabot pedig egyenesen ki nem állhatom. Aztán hazaindultunk kipihenni a mozi fáradalmait, ám a színészház udvarán megláttuk R barátomat és Loon barátomat meg az ő kedvesét, és jött az a fantasztikus ötletem, hogy ha már ilyen szépen összejöttünk, nem-e lehetne-e kipróbálni-e az új játékot így sokan, a Munchkin-t. Mondták, hogy dehogynem. Gyorsan föl is szaladtam a játékért, közben magamhoz vettem a tollasütőket és labdákat, hogy próba-szerencse, hátha valaki majd tollasozni is akar. Akartak is. Így Munchkin előtt tollasoztunk egy keveset. Közben néhányan már olvasgatták a szabályokat, ismerkedtek a kártyával. Aztán belekezdtünk. Először nyílt lapokkal játszottunk, és sűrűn forgattuk a szabálykönyvet, és valószínűleg sok új szabályt is alkottunk önkényesen. Amikor pedig nem jutottunk egy vitás kérdésben megegyezésre, akkor én döntöttem, mert enyém a játék.

Elsőként hárman játszottunk, R barátom lelépett, többen kívülről szemlélték a játékot. Egyre jobban belemelegedtünk, és sűrűn mondogattuk, hogy ez kujva jó játék. Az első menet több órásra sikeredett, így szépen lekéstük a mozit, még stoppal se értünk volna oda kezdésre nemhogy útikalauzzal, de nem is baj, mert jött a második menet, amit már négyen játszottunk. Négyen még jobban élveztük, bár meg kell mondani, elfáradtunk a tömény koncentrációban és a szabályértelemzésben. A négyjátékos menet már rövidebb ideig tartott, de annál többször mondtuk, hogy ez egy kujva jó játék. Meg is egyeztünk, hogy gyakran múlatjuk az időt eme kujva jóval.

Na, hát így ment füstbe, hogy először betegyem a lábamat a pláza mozijába. Az Útikalauzt pedig majd megnézem néhány év múlva a tv2 -őn vagy az RTL -en, mert szeretem, amikor félórás reklámok és ajánlók szakítják meg a történetet. Egyébként pedig már a regényen se röhögtem halálra magam. Kicsit szégyellem is, mert mindenki azt mondta, hogy végig röhögték a könyvet, de persze bennem van a hiba, mert nem vagyok egy röhögős típus, és komoly bensőmhöz sokszor savanyú pofa is párosul. Az meg hogy nézne ki, hogy a moziban én ülök egyedül halál komoly pofával, és közben sűrűn odasúgom Gy -nek, hogy mi ez a kujva rossz film!

Jaaa, és most jöttem rá, hogy zenekari próba se volt. Vagy volt, csak én nem voltam ott?