Klímaváltozás
A Holnapután c. film lassan már utópia, a nagy büdös valóság az, hogy az USA havat nem látott sivatagaiban hó esik, valamelyik közel-keleti országban szintén megtapasztalhatták a gyerekek, mi is az a hó. Grönlandról hatalmas jégtömbök szakadnak le, a jegesmedvék pillanatokon belüli kihalása pedig még G. Bush elnököt is elgondolkoztatta. Na, azért annyira nem, hogy aláírja a kiotói egyezményt, de azért mégis.
Legújabban néhány okos tudós szerint a maja és a kínai Tang-dinasztia bukását is egy globális klímaváltozás okozhatta. Ez több, mint érdekes. Ugyanis ez a két kultúra egymástól olyan messze van, mint Makó Jeruzsálemtől, vagy még annál is messzebb, viszont időben mindkét kultúra ugyanakkor virágzott. Aztán hirtelen – volt, nincs.
“A nyári esők mennyisége jól kimutatható módon mindkét civilizáció központjában drasztikus mértékben csökkent.” Nem ismerős?
Más tudósok szerint viszont “a klímaváltozás semmiféleképpen sem lehetett a fő oka a maják eltűnésének. A maják történetének kiváló ismerője szerint a hanyatlás okai a túlnépesedésben és a környezet túlzott kizsákmányolásában keresendők”. Valahonnan, mintha ez is ismerős lenne.
Amit azonban mindannyian elismernek, hogy a szárazabb éghajlat hozzájárulhatott az elégedetlenség kialakulásához. A maják uralkodója, ahogy a Tang-dinasztia tagjai is tulajdonképpen majdnem isteni tiszteletnek örvendhettek, ám esendőségük megmutatkozhatott abban, ha egy pár szárazabb évet követően nem tudták befolyásolni az esők mértékét. Az esők hiánya így aztán nem csak a mezőgazdasági termésnek tett rosszat, hanem egyben erodálta az uralkodók tekintélyét is.
Szóval, nem akarok én itt vészharangot kongatni. Megteszik ezt naponta nálam különb és szavahihetőbb és hozzáértőbb tudósok. De ideje volna a szavakat tettekre váltani. Duma, duma, duma – ebből van elég. Konferenciák, és minden egyéb fórumok riogatják a kormányokat, hogy tenni kellene végre valamit. A kormányok bólogatnak, de semmit nem tesznek.
Mondjuk, a tengerektől mi elég messze fekszünk, így nem kell attól félni, hogy fél észázad múlva újra a Pannon tenger mossa a kertek alatt a termést. De lehet, hogy 10 év múlva, vagy holnapután a mi kis megszokott mikroklímánk oly mértékben megváltozik, mint ide Lacháza. Amire azt mondjuk most még, hogy az elég messze van, de pillanatokon belül kiderül, hogy nincs is olyan messze.
Hamarosan nem az lesz az érdekes, hogy az MSZP vagy Fidesz győz, hanem az, hogy legyőzzük-e önmagunkat a természet elleni kizsákmányolásban.
Gondoljatok bele! Egész ősszel nem esett csapadék, vagy elvétve. Ez még önmagában nem nagy ügy, de egy iszonyatosan száraz nyár volt előtte. Az időjósok a most beköszöntött évet jósolják a legszárazabbnak. Tavaly is ezt tették az elmúlt évvel. A jéghegyek meg csak jönnek-jönnek, a sivatagokban meg csak esik a hó.
Erről mindig a Holnapután c. film híres jelenete jut eszembe, amikor Indiában soha nem látott hó esett, amikor éppen Klíma konferencia volt, ahol azt jósolgatták, hogy egy-kétszáz éven belül gyökeresen megváltozik a Föld éghajlata. Ezen a nagy kútfejek mind elcsodálkoztak. Aztán, ha nem is aznap, de másnap eljött a vég. Így megy ez.
Csak azon imádkozzunk, hogy “az uralkodók tekintélyét” idő előtt ne “erodálja az esők hiánya”!
ti írtátok…