nem a cél a lényeg,
hanem az út maga,
hogy jó fiúk maradjunk
és őrizzük a tüzet;
ha e kettőt szem
előtt tartjuk, bárhová
is jutunk, megérkezünk. Olvass tovább…
hirtelen egy posztapokaliptikus
világba csöppentem, Denzel
Washingtonnak képzeltem magam,
és betéve tudtam a Bibliát… Olvass tovább…
vajon a kutyáknál is
lepereg a film a végén? Olvass tovább…
“Igazán rettenetes, bénító érzés,
ha felbukkan a másik éned.
Mert akkor másé a karod, a lábad, a szemed.
Egy álmatlan nyughatatlan idegen,
aki megy tovább, eszik tovább, és él tovább.”
(a másik én c. filmből) Olvass tovább…
Az agora megszentelt hely. Az élet tere. A mindennapi életé, a piacé, az eszmecserék helye, a véleményütköztetések helye; ugyanakkor szentély, a spirituális Élet helye is, a vallásé és a tudományé. No és a halál helye is, mert ahol vallási nézetek ütköznek, nem mindig békés a megoldás. Mint az Agora c. filmben sem. Olvass tovább…
Általában nagy késéssel jutnak el hozzám filmek, így volt a Gettómilliomossal is. Nem is írnék róla hosszabb disszertációt, csak annyit jegyeznék meg, hogy teljesen megérdemelte az Oscar-t. Ellenben nem értem az idei győztest, a Bombák földjén-t. Olvass tovább…
Egy film, amire éveket vártunk, amiről tudtunk, de valahogy sose álltak úgy a csillagok, hogy találkozzunk vele. Aztán eljött az idő. Érdemes volt kivárni.
Lenyűgöző képek. Szájtátva ültünk a képernyő előtt, s csodáltuk a törékeny, karcsú madarakat, ahogy ösztöneiktől vezérelve több ezer kilométert repülnek, átszelve földrészeket, nem törődve az időjárási viszonyokkal. Olvass tovább…
Mennyivel jobb a magyar cím, mint az eredeti: Frankie and Johnny. Majdnem minden 10. amerikai film X & Y címet kap, tucat. De a ‘krumplirózsa’ azonkívül, hogy találó, még rengeteg képzettársításra is alkalmat ad.
A film sztorija amúgy egy szokványos romantikus édes kis semmiség, ami mégis kiemeli a többi közül, az Michelle Pfeiffer és Al Pacino játéka. Bár már nem először láttam a filmet és más Al Pacino filmeket sem, de most tűnt fel, hogy amikor Al Pacino-t telibe veszi a kamera, nem pislog, legalábbis igyekszik a minimálisra redukálni a pislogások számát. Ettől még inkább szuggesztív a pali, egyszerűen fantasztikus. (Kár, hogy nem a ma elhunyt Végvári Tamás volt ebben a filmben a magyar hangja, de Dörner György sem volt rossz.) Olvass tovább…
“nincs szomorúbb látvány
egy megcsonkított léleknél.
a lélekre nem létezik protézis.”
(az Egy asszony illata c. filmből) Olvass tovább…
Ebből a témából az USA-ban lélektani drámát készítettek volna, az indiai Nalin Pan rendzezésében készült, indiai színészeket felvonultató film viszont szerencsére nem lélektani drámává fajult. Tulajdonképpen nem is nagyon fajulhatott volna azzá, mert a buddhizmust a lélek kevésbé érdekli, mint a nyugati kultúrákat, sokkal inkább a szellem fejlődése a fontos. Olvass tovább…
vannak filmek, amiket
nem kell megnézni.
ez ilyen. kezdek aggódni
Jean Reno-ért.
Ez egy egész estés dokufilm. Elég megrázóan jeleníti meg az emberek nélküli világot, amit az I am legend c. posztapokaliptikus film már elég erősen pedzegetett. De míg a Will Smith filmben pontosan lehetett tudni, miért tűntek el az emberek, ebben a dokuban semmi konkrétum, csak: vegyük azt, hogy egyik pillanatról a másikra már nincsenek. Viszont minden más él és virul. Illetve… Olvass tovább…
És igen, egy vígjáték, mert néha az is kell. És most ráadásul egy remek film
került a lejátszóba. Mondhatnám azt is, hogy az utóbbi évek legjobb vígjátéka. És amcsi, de nem uncsi. (Jaj, hol vannak a régi francia és olasz vígjátékok?!) Olvass tovább…
Ez akár lehetne egy frankó vers címe is, de nem, ez most egy mozi címe, mégpedig egy Robert Downey Jr filmé. Úgy tűnik, mostanában megtalálnak a Downey Jr filmek (Sherlock Holmes, A szólista).
Már többször megemlítettem, hogy Robert Downey Jr remek színész. Igazán örülök, hogy megint képes volt talpra állni, sikerült drogproblémáin túltennie magát, s újból megmutathatja, hogy zseniális színész, aki bármit képes eljátszani. Sajnos ebben a filmben – bár ő a főszereplő – nem élvezhetjük hosszan alakítását, de amit láthatunk tőle, az elsőosztályú. Olvass tovább…
Nem olvastam a regényt, nem olvastam a filmről szóló kritikákat annó, csak annyit tudtam, ezt a filmet meg kell nézni. Nem tudom, miért. Azt gondoltam, valami öregkori, nosztalgiázós, életfilozófikus sztorit látok majd. Nem így lett.
Már a film elején az egy percre jutó hallottak száma jelentősen meghaladta egy normál Tarantino film halottainak számát, s a kilőtt lőszerek mennyisége a film további részében sem mutatott csökkenő tendenciát. Gondoltam, jó lesz várakozásaimat kicsit átértékelni. Olvass tovább…
ti írtátok…