A cselló hangját mindig is kedveltem, akár komolyzenét játszanak rajta, akár mást. Zoe Keating egy kicsit másképp csellózik, egyedül több szólamban húzza a vonókat kis elektronikai rásegítéssel. Elég jól csinálja, de különben mindegy is, “csak legyen vörös…” Olvass tovább…
A Viharsziget egy remek film, írok is majd róla. Most inkább a film zenéjéről szólnék pár mondatot, amelyet, többek között, Max Richter is jegyzett. Róla már készült bejegyzés a blogban. Olvass tovább…
Palya Beát hallgatni mindig öröm. Ez a nő hihetetlen elemi erővel van ott, a pillanatban, az éneklés mámorában. Ebből a dalból is kiszívott mindent, lement zsigerekig, olyan dimenziókba helyezte ezt a régi slágert, hogy csak meredtem magam elé hallgatása közben. És megállt az idő.
Egy ideje már hallgatom Elsiane – Hybrid c. lemezét. Trip-hop érzés ambient beütésekkel. Nagyon ütős. Elsieanne Caplette (perui származású) hangja egyszerűen éteri finomság, jázminillatú gyönyörűség. Aki ismeri Björköt, el tudja képzelni, talán hozzá tudom hasonlítani lényét, megjelenését. De Björknél lágyabb a dalok hangzása, az egész zenei világ. Kikapcsolós órákra, elmerülős estékre ideális. Olvass tovább…
Egy szerencsés véletlen folytán fantasztikus hang-élményben volt részem szombaton a Sóbarlangban. A hang-szerrel egyszer már volt szerencsém találkozni, ez a második találkozás végképp tudatosította bennem, hogy ez a kb. 10 éves múltra visszatekintő ufószerű képződmény gyönyörűen szól. Olvass tovább…
Még szinte meleg Bonobo új lemeze, máris megvan az első kedvencem a korongon. Finom, kellemes, kicsit melankolikus zene. A fuvósok nagyon jók benne.
Mondják, Brian Eno az ambient atyja.
“Egy legenda szerint Brian Eno-t, az ambient atyját, elütötte egy autó 1975-ben. Hosszas kórházi kezelésre szorult járóképtelensége miatt. Egyszer, amíg az ágyában feküdt hogy meggyógyuljanak sérülései megkérte egy női látogatóját, hogy tegyen fel egy 17. századi hárfazenei lemezt (ne feledjük, hogy Eno jeleskedett ezelőtt már más műfajokban is, így érthető hogy ilyen régen volt lehetősége kórházban zenét hallgatni). Sajnálatos módon a hölgy elfelejtette távozása előtt feltekerni a hangerőt, így Eno csak a kinti esőnél hangosabb részleteket hallhatta. Lassan megadta magát a hangoknak, és ennek köszönhetően olyan tapasztalatokra tett szert, amely késztette a modern ambient megalkotására.” (Forrás) Olvass tovább…
Mank. Mantrázom egy ideje rendesen. Hallgatom. Awen. De mit is lehet tudni erről a zenekarról? Személyről? Sokat nem segít a gugli sem. Mindenesetre ambient. Honlap itt. A honlapról letölthetők az albumok. A MySpace oldal pedig itt. És még a last.fm. A Youtube- on ezt találtam: Olvass tovább…
Max Richter Philip Glass és Michael Nyman együttes reinkarnációja, de legalábbis rengeteget tanult a két zseniális zeneszerzőtől. A Wikipédia szerint 1966-os születésű német zeneszerző, zongorázni tanult, most az Egyesült Királyságban él.
Most került a kezembe a ‘The blue notebooks’ c. albuma. Többszöri hallgatás után is lenyűgöz, és szívet melengető, ahogy az előbb említett, általam is nagyon kedvelt Mesterek munkásságát viszi tovább. Olvass tovább…
A Finneyerkes finom ambient muzsikája segítségünkre lehet a napi sterssz feloldásában. Akinek tetszik, a mypace oldalukon meghallgathat több lassú folyású, lélekszösszenetet. Kicsit dark, de csak lájtosan…
A mai nap a Belga új lemezének megismerésével telt. Az előző posztban az egyik kedvencet mutattam be, most megmutatom a másik telitalálatot, a Dilettánc című dolgozatot. Hiába, a 10 millió szakértő országa vagyunk, meg a 10 millió kárörvendő országa, meg a 10 millió megmondó ember országa, meg a… Olvass tovább…
A Belga, a nemzeti, érzelmetlen, kipukkasztó banda nemezti hevületű, mélymagyar tavaszt áraszt legújabb lemezén, ami innen le is tölthető ingyééé.
Ha elsőre idegesítőnek találod a sok halandzsa szövegelést, gondolj arra, hogy politikusaink hőzöngéseit hallgatod, ha ez megvan, tedd idézőjelbe az egészet. Sok sikert!
Az egyik kedvencem a Kődal (mi lett veled szadesz?!):
Erről a szaxofonos bácsiról eddig nem sokat tudtam. Igaz, most sem tudok többet, nem nagyon ad a gugli felvilágosítást róla. Viszont a Youtube-on remek zenéi vannak, érdemes őket meghallgatni. Finom, andalgós, relaxálós jazz tea vagy whisky mellé.
Mondják, Sade (51 éves!) zenéje unalmas. Azt is mondják, legföljebb háttérzenének jó, meg nyakkendős, öltönyös yuppie partik sznob kellékének. Nekem Sade zenéje nem unalmas, igaz, néha háttérzeneként hallgatom, de leginkább az állandóság megtestesítője, s mint olyan, baromi nyugtató tud lenni a gondolat, hogy van ebben az állandó változásban, ami sosem változik.
Sade 10 éves hallgatás után adott ki új albumot Soldier of love címmel. Mindez olyan csöndben és feltűnés nélkül történt, amilyen csöndben és feltűnés nélkül élt 2000 óta (ekkor jelent meg az utolsó lemez, a Lover’s rock). Igaz, addig se tőle volt hangos a média, nem a popsztárok megszokott zajos életét élte, ami 50 millió eladott lemez után akár szokatlannak is tűnhet. Olvass tovább…
Még egy kicsit elidőzve a Szakafander és pillangó c. filmnél… Ebben hallottam először ezt a dalt. Semmi különös, csupán egy frankó kis betétdal volt a filmben (a trailerben is hallható), de valamiért megfogott.
ti írtátok…