Vannak dolgok, amiket nem lehet meg nem történtté tenni. Még akkor sem, ha az elkövető letiltatja a Youtube-ról, mert az internet korában mindennek nyoma marad valahol.
A művésznő exhibiciójának újabb orbitális bizonyítékát rögzítette a technika, ezzel kitörölhetetlenné téve interpretálásának zuhanórepülését. Amikor minden önkontroll megszűnik, amikor minden gát szakad, amikor önnön nagyságunk terhét gigászi módon gigáljuk, akkor gigánkon már a vócse is csak úgy hömpölyög fel s alá, kendőzetlenül feltárva a büdös valóságot, vagy annak égi mását, de fittyet hányunk neki, mert iszonyatos nagy művészek vagyunk, és még azon is túl… Olvass tovább…
Imádatunk tárgya, erkélyünk új köntöst kapott, a forró nyári naptól immár árnyékoló véd minket. Mivel az elmúlt napokban áram nélkül voltunk, nem tudtunk videót megosztani, de most már van (ideiglenesen) villanyunk, úgyhogy itt a videó. Olvass tovább…
már mindenkit leváltott, akit
lehet, saját emberei rágják a
gittet minden fronton, és eljött
az idő az IMF elnökének leváltására
is – íme, emberünk, egy igazi hős… Olvass tovább…
Új őrület hódít házunk táján, a jenga, avagy borul a torony. Kitűnő társas játék. Mivel egy toronyban evezünk, nem érdemes kiborulni, még akkor sem, ha pokoli toronnyá változik építményünk egy idő után. Türelem és csigavér! Egyenletes lélegzés, csak semmi kapkodás, ohne remegő kéz. A pizai ferde is áll még – gondolj erre, ha beleng a torony egy kósza szellő miatt. Olvass tovább…
madarak jöttek, madarak jöttek,
halálesőt permeteztek…
Egy hét szúnyoginvázió után annyira megörültünk a házunk fölött elhúzó halálmadárnak, hogy rohantunk ki megnézni, üdvözölni és úgy örültünk neki, mint az évente egyszer érkező légipostának egy lakatlan szigeten. Olvass tovább…
Caramel új dalának klipje kiváló. Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy világszinvonalú. A zenéje még mindig nem az én stílusom, de a lélekdonor kifejezésért kicsit irigykedem.
Tessék HD-re állítani a videót, meg teljes képernyőre, aztán lehet élvezkedni.
Most olyan emberekről írok, akiket nem mindannyian ismertek, mert ti akkor még nem éltetek. Akik már éltek akkoriban, őszinte részvétem…
Volt egy legendás zenekar, úgy hívták: Edda Művek. Persze az Edda a mai napig létezik, de az az eredeti zenekarnak csak halvány égi mása. Az Edda Művek (Miskolc) egy legenda. A 80-as évek meghatározó zenekara, ami akkoriban, egy vidékről induló zenekar szempontjából reveláció volt. Az épp csúcson lévő pesti bandákat egy pillanat alatt lesöpörték a deszkákról (Piramis, Karthágó…, ja, lehet, hogy ezek a nevek se sokat mondanak ma már. Hát így…) Olvass tovább…
Egyre szimpibb nekem ez a Mester Tamás. Már a Megasztár zsűritagjaként is bejött, talán a legértelmesebb kritikákat ő adta a jelölteknek. Aztán láttam a Hal a tortán egyik műsorában készült “kimaradt videót”, remek zene:
Palya Beát hallgatni mindig öröm. Ez a nő hihetetlen elemi erővel van ott, a pillanatban, az éneklés mámorában. Ebből a dalból is kiszívott mindent, lement zsigerekig, olyan dimenziókba helyezte ezt a régi slágert, hogy csak meredtem magam elé hallgatása közben. És megállt az idő.
Israel Kamakawiwo Ole’ zenéit gyakran hallgattam régebben. Annó írtam is róla. A kedvenc dalom tőle, amit szinte mindenki ismer, a Somewhere over the rainbow. Ezt a veszprémi években naponta hallgattuk a klubban.
ti írtátok…