A minap borongós próbahangulatomat
egy, a tv-ben elkapott koncertrészlet
hangolta derűsebbre, a színpadon együtt
zenélt a Csík zenekar, Presser Gábor és
a quimby-s, Kiss Tibor. Kern András
örökzöldjét húzták éppen. az együttzenélés
és éneklés olyan öröme áradt belőlük,
amely egy pillanat alatt rám is átragadt.
Majorosi Marianna egyszerű, tiszta éneke
amúgy is mindig nagy hatással van rám,
Presser Mester most is csupaszív Maci,
még Kiss Tibi viseltes arca is kisimult,
Csík János szerénysége pedig zavarbaejtő. Olvass tovább…
az élet rövid és véges,
csak a pillanat örök…
“egy pillanat!” – kérem
tőled, amikor hozzám
fordulsz, ezzel egy
pillanatot veszek el
az életedből; kis gyilok,
apró halál, s mennyi
ilyen van az életben… Olvass tovább…
a svájci frankról most
két dolog jut az eszembe:
az egyik egy dal, a másik,
hogy köszönjük, Viktor… Olvass tovább…
a próbák olyanok, mint
az időjárás, hol süt a
Nap, hol esik az eső,
de többször esik…
Most jut eszembe, Sting Budapesten teszi tiszteletét november 6-án a Papp László Budapest Sportarénában! Méghozzá nem is akármilyen felállásban! A Royal Philharmonic Concert Orchestra közreműködésével bemutatják a Symphonicities c. albumot, amelyen a legnagyobb Sting slágerek mellett a kevésbé ismert dalok szimfonikus átiratban hangzanak el. Igazi csemegének ígérkezik a koncert. Olvass tovább…
kellenek ezek a hétfők,
mert ügyintézni muszáj…
a tegnapi eső ellenére
kutyaszocializációs
foglalkozáson fárasztottuk
Szattvát és magunkat.
csupa nagy kutyával
kellett megértetnie a
kis dögnek, hogy ő a
főnök, a nagy kutyák
kedvében jártak a kis
taknyosnak, így most
a környéken Szattva
a vezér, legalábbis ebben
a hiszemben dőlt ki este
és aludta át az éjszakát.
szerettem volna egy
napsütéses, meleg
hétvégét, ehelyett…
figurálisan machinálom
a karaktert, hátha…
az emlékpróbán
általában emlékeznünk
kellene a rendelkezőpróbán
megbeszélt dolgokra…
néha a semmire…
ilyenkor a semmit csináljuk
nagy energiákkal…
ma véletlenül fél hatkor
ébredtünk Szattvával,
erre mindketten nagyon
rácsodálkoztunk…
úgy tűnik, a futásról
átváltottam a rendszeres
sétára. Szattvával napi
több órát sétálunk,
még életemben nem
sétáltam ennyit,
haszontalannak tartottam,
ellenben a futással vagy a
focival és a tenisszel.
már alig várom, hogy
felnőjön egy kicsit, s
együtt futhassunk jó
nagyokat mindkettőnk
legnagyobb örömére.
ne higyjétek, hogy
ez már az ősz, lesz
még szőlő, lesz még
lágy… langy meleg.
Vannak dolgok, amiket nem lehet meg nem történtté tenni. Még akkor sem, ha az elkövető letiltatja a Youtube-ról, mert az internet korában mindennek nyoma marad valahol.
A művésznő exhibiciójának újabb orbitális bizonyítékát rögzítette a technika, ezzel kitörölhetetlenné téve interpretálásának zuhanórepülését. Amikor minden önkontroll megszűnik, amikor minden gát szakad, amikor önnön nagyságunk terhét gigászi módon gigáljuk, akkor gigánkon már a vócse is csak úgy hömpölyög fel s alá, kendőzetlenül feltárva a büdös valóságot, vagy annak égi mását, de fittyet hányunk neki, mert iszonyatos nagy művészek vagyunk, és még azon is túl… Olvass tovább…
A cselló hangját mindig is kedveltem, akár komolyzenét játszanak rajta, akár mást. Zoe Keating egy kicsit másképp csellózik, egyedül több szólamban húzza a vonókat kis elektronikai rásegítéssel. Elég jól csinálja, de különben mindegy is, “csak legyen vörös…” Olvass tovább…
ti írtátok…