reggel lett

az éjszaka kiprárolgásai
hajnali ködökbe fulladnak.
utolsó lehelletükkel még
beterítik a mindig alvó várost.
ébredező álmodozó szendereg
egyik álomból másikba –
folyamatos az ámítás,
a pupilla mozgása szédítő.

egy részeg lóherét legel,
de még az utcaseprőt se érdekli.
az első buszra felszállnak
a monoton munka terhébe
befeszült arcok. tekintetük
nem árulkodik – uralkodik
az érzelmek foszlányain.
a reggel résein beszűrődik
a Nap, vörösre festve a
giccses hegyeket a távolban.
a templom tornyán az óra
épp a hatosra kattan – reggel
lett végérvényesen megint.