idus van

valami forradalom volt
itt valamikor. legalábbis még
ezt mondják. a kokárdák
egyre nemzetibbek, a lengyelek
egyre testvéribbek, a soros
ünnepi beszédek egyre
agresszívebbek, a petőfi versek
egyre rövidebbek.
európa egyre távolabb.
az orosz medve újra igáz.

petőfit még mindig keresik,
pedig ott van a sorok között,
(két cenzúra között).
jókai magasztosabb ideál,
kevésbé problematikus,
inkább romantikus,
nemzeti filmalap talpkő.
vasvári valami történész,
azokkal csak csínján,
meg a tizenkét pont,
melyben ott a sajtószabadság,
meg más rebellis gondolatok.
irinyi meg eleve kihúzta a gyufát.

csak mi maradtunk, mai ifjak,
őszen, szakállasan, nagy pocakkal,
öltönyben, luxusgéppel szállva
a magasztos gondolatok fölé
és még följebb, mert mertünk
nagyot álmodni. ál modni.