város

a lombjukat vesztett fák közt
közelebb lopózott a város.
árva házak tetői fénylenek
boldog emberek arcai helyett.
a hó ápol s eltakar.

a nyomor lötyögő kabátja
sózott utat söpör a gondnak.
az adventi vásár fényei
próbaüzemre várnak,
a forralt borból hiányzik a bor,
de legalább kezet melegít.
csak a sűlt gesztenye illata
emlékeztet valami idilli télre,
ami tán sose volt. vagy mégis.
igen, volt egyszer egy város.
hó esett, méteres. szűk járatok
szabdalták a szűz havat.
minden járat egy irányba vezetett.
Isten házába. ott gyűltek össze
az emberek, módosak, szegények.
együtt énekeltek az orgona
súlyos kíséretére istenváró dalokat.
várták a megváltást, ami ott
és akkor meg is történt.
ma már csak pénzváltás van.
az apró egyre csak kopik a zsebben,
koldúsnak se jut belőle.
a lombjukat vesztett fák közt
egyre távolabb szűkül a város.
szinte már nem is látni.
a hó ápol s eltakar.