AZnavour

a végén semmi
sem marad, csak az a dal,
az a mozdulat…

életem egyik legnehezebb időszakában találkoztam Aznavourral. életem egyik legnehezebb időszakán segített át egy örmény francia engem, egy ki tudja, hány néppel keveredett magyart. a világ kultúrájában sokszínű és szándékaiban kiismerhetetlen.

Aznavour dalai és élete, amit immár öt éve énekelek és és játszom, volt a kapocs régi és biztonságos színház létem és egy teljesen új, ingoványos, bizonytalan és félelmekkel teli, színház nélküli létezés között. és ezért örökké hálás leszek Aznavournak, valamint a korábbi és a jelenlegi örmény színház vezetőinek.

azzal, hogy eljátszottam egy ikonikus örmény, egy életében is legenda életét, a magyarországi örmény közösség magához ölelt. szinte tiszteletbeli örménynek érzem magam. és ez nagyon megtisztelő.

nem vagyok képzett hangú énekes, énekelni se szeretek különösebben, de Aznavour dalai mélyen megérintenek, örmmel énekelem minden előadáson azt a néhány dalt, amiket beemeltünk az előadásba. az évek alatt pedig Aznavour élete egy kicsit az én életemmé is vált, s bár én nem alakíthattam az ő életét, az ő élete, alakja, személyisége sokban alakította az enyémet. egy kicsit Aznavourrá váltam magam is. köszönöm Charles! nyugodj békében!