stációk – ősz

az égen fecske és
gólyahiány, íve a
Napnak kimértebb.

a szölő leve
borrá érett, ó, boldog
muslinca mámor.

rozsdába mártja
ágak leveleit a
hajnali harmat.

a távolban egy
motoros fűrész alatt
fák visítanak.

árnyékaink már
hosszabbak, és elnyűtten
követnek minket.

ideje van a
megérésnek, ideje
az elmúlásnak.