láthatatlanság

“maga lát engem?”
nem látott. ez is kritika.
pozitív. vagy nem…

(s)egyperces

a szóra sem érdemes színész legújabb alakításában belecsempészett a humor kedvéért (amúgy komoly, filozófikus) szerepébe egy olyan mondatot (később aztán többet is), amely az eredeti műben nem szerepelt. azon a próbán, amikor ez a mondat elhangzott, a kollégáktól kezdve a koreográfuson és a rendezőn át mindenki felröhögött a poénon. a szóra sem érdemes színész ezt egyértelmű jelként aposztrofálta, hogy a poén ül és működik. az előadásokon a nézők is egyértelműen jelezték tetszésnyilvánításukat. a szóra sem érdemes színész megnyugodott, mivel amúgy poénkodásra addig nem sok hajlandóságot mutatott pályáján, csak amúgy tessék-lássék.

ezek után meg sem lepődött azon, hogy a helyi kritikus az előadás kritikájában nem említette meg a nevét a szereplők között. (minden főbb és alább szereplő név szerint megemlítetett, kivéve ő, a szóra sem érdemes.) amúgy sem nagyon szokta megemlíteni, de ez most különösen jól esett a szóra sem érdemes színésznek, hiszen igazolva látta szerepének kulcsmondatát, mintegy esszenciáját: “Maga lát engem?”

a szóra sem érdemes színész elégedetten olvasta végig a kritikát. eddigi pályafutása legjobb (nem)kritikáját kapta, ami felért számára egy állami kitüntetéssel. aznap vélni látták, ahogy büszkén végigsétál a város főutcáján, sorban áll egy fagyiért, s a fagylalt szép lassan elnyalogatja a színészt. később vita alakult ki a járókelők között, hogy látták-e a színészt vagy sem.