Currently browsing

november 2017

színház

színház? mi az? káprázat. egy pillanat.

idő

arcomra pihen ráncosodik az idő majd tovább pereg…

más…

soha ne vedd fel maradjon ott ahol van vigye más tovább

tér

légüres a tér. de hogy egyáltalán van, felfoghatatlan.

ráncok

látható jelek és a láthatatlanok – szívem ráncai

majdnem…

már majdnem megvan, nyújtózkodom, elérem, s semmit fog kezem…

való világ

a nekem való világ már itt toporog csak be kell lépni

némaság

némaság szólít csend ereje töri meg hitetlenségem

#metoo

#metoo pont jókor vettem le kezem a melledről vagy épp tettem rá