live at pompeii

sajnos nem sikerült élőben látnom david gilmour pompeii visszatérését. így kénytelen voltam a koncertet dvd-n megnézni, mivel a mozivetítésről is lemaradtam (a színházi elfoglaltság már csak ezzel jár). tekintsünk el attól, mennyire ad vissza egy dvd-re rögzített anyag egy élő koncertet, mindenesetre így is nagy élmény volt.

még a 90-es évek elején volt szerencsém látni élőben a pink floydot bécsújhelyen. már roger waters nélkül koncertezett a zenekar, de számomra az akkor is A PINK FLOYD volt.

már akkor lenyűgözött, hogy azt a minőséget, amit addig csak kazettán, bakeliten majd cd-n hallottam, ugyanazt élőben is tökéletesen produkálta a csapat. csak álltam és bámultam a zene hallatán, a fényorgia láttán, az egész show olyan profi és hihetetlen volt, hogy most is beleborzongok.

tegnap, miközben néztem a 2016-os pompeii koncertet, felidéződött bennem a bécsújhelyi élmény. a dvd-ről is tökéletesen szólt az anyag, david gilmour kicsit őszebb lett és borostásabb (rick wright az égi zenekarban billentyűzik már), körülötte a zenekar és a vokál új összeállításban lépett fel, de az egész mégis ismerős volt.

David Gilmour Live At Pompeii – Official trailer from Pannonia Entertainment on Vimeo.

s az egész koncert díszleteként a pompeii amfiteátrum, a kultikus hely, ahol a 1972-ben egyedülálló (nézők nélküli) koncertet adott az akkor még kevésbé ismert pink floyd, amelyet filmre is vettek. tulajdonképpen ez volt az első igazi koncertfilm a világon, amely nagy siker lett, s meg is alapozta a pink floyd hírnevét.

a 972-es 60 perces filmet három évtizeddel később egy rendezői változat követte a pink floyd rajongók nagy örömére. ez a dvd az én polcomon is ott díszeleg.

szóval, ha már megnéztem david gilmour 2016-os nagy visszatérését pompeii-be, akkor nem maradhatott ki az 1972-es koncert sem. így maratoni pink floyd estet tartottam. lenyűgöző ez a zenekar. lenyűgöző a szétvált tagok életműve együtt és külön-külön is.

azt mondják, a pink floyd óta már nem ugyanaz a zene, mint előtte volt. elvetemültebbek azt mondják, hogy tulajdonképpen a pink floyd ölte meg a rockzenét, a könnyűzenét. szerintem ez azért tulzás. de az biztos, hogy ez a négy angol suhanc jól összekuszálta a szálakat a pszichedelikus útvesztőben.