indigó project

néhány hete hallottam először palágyi ildikóról és zenekaráról, az indigó projectről. rákerestem a neten, sok infót nem találtam, a youtube-on is csak néhány felvétel van. aztán a minap elmentem az opus jazz clubban tartott koncertjükre. nem bántam meg.

palágyi ildikó, indigó érzékeny, mély és finom dalokat ír. a zenekar pedig profi virtuozitással adja hozzá a sajátját ehhez a zenéhez. a gitáros gyémánt bálint nem tolakodó, szinte minimál futamai és effektjei egészítették ki ildikó hangjait. a basszusgitáros bartók vince remek lüktetést tolt öt húron. a dobos szabó dániel ferenc ritmusai hol észrevétlenül szolgálták a zenét, hol perdig kontrollált módon elszabadultak, de soha nem önálló életre kelvén. a vendég ávéd jános szaxofonjátéka pedig olyan finomság volt, s annyira szervült ildikó érzékenységéhez, mintha a kettő mindig is egy tőről fakadt volna. ez a fajta szaxofon használat állt hozzám mindig is a legközelebb, s ha valamiért, hát ezért volt érdemes föltalálni ezt a hangszert.

az indigó (project) leginkább stílusokon felülemelkedő zenét játszik. a jazz, a soul, a funk, a pop és az elektronikus zene sajátos ötvözete ez, ahol a hagyományos hangszerek mellett jól megfér a looper és mindenféle effektek használata, amely ildikó hangját már-már éteri magasságokba repíti. többször björk zenéje jutott eszembe a koncert közben, de semmiképpen nem azért, mert hasonlított hozzá, hanem mert olyasmi érzékenység, vibráció, energia és kísérletező kedv áradt a színpadról.

a hazai zenei életben nagyon magasra tették a mércét. valószínűleg egyre ismertebbek és népszerűbbek lesznek. hallani fogunk még róluk. persze nem a mainstream-ben.