ZENe…

“ha kérded, hogy hogy vagyok, én azt mondom, jól vagyok…”
(Presser Gábor)

írás mentes napok, haiku se terem.
most gyakorlatias az élet,
színházzal és zenével teli.
esténként Liliom és napi homunculus
(bár a vérfürdőnek az évadban vége).

előkerült a limlomból néhány régi dal
az abszolút kezdős időkből,
s most formálódik egy zenekar,
amely leporolja őket – szívszerelem.

napi szinten van gitár a kezemben,
hangot hang alá tapogava,
“úgy irom itt a homályban a verset, mint ahogy élek”

zsigeri kényszer, hogy zenéljek,
nem holmi ráérős óráimban való pötyögés.
a színház komoly fizikai és szellemi kihívás,
még akkor is, ha néma a létezés vagy belassult,
a ZENe pedig a legbelsőbb elmélyülés, meditáció.

“ha kérded, hogy hogy vagyok, én azt mondom, jól vagyok.
igen, jól vagyok: megemeltek az angyalok…”
(Presser Gábor)