fortélyos félelem…

most lányaitok, feleségeitek életét féltitek,
de nem féltettétek összegyűjtött magánnyugdíjukat,
s ezzel szerény, de tisztes öregkorukat, amikor
egyszerűen ellopta azt a disznófejű nagyúr…

nem féltettétek szeretett gyermekeitek jövőjét,
amikor nyilvánvalóvá lett, hogy a tanreform célja
nem a művelt, gondolkodó ifjúság kinevelése,
hanem az ostoba és korlátolt hűbéres kitermelése…

nem féltettétek törődött szüleitek életét és egészségét,
amikor naponta látjátok, hogy az egészségügy
lassú ellehetetlenítése folyik, ellenben
a stadionokra milliárdokat költenek…

folytassam, mitől nem féltetek még, s volna jó okotok félni?
fölösleges. ti is tudjátok. de most minden más félelmet felülír
a központosított félelem…

“fortélyos félelem igazgat…”

fear

féltek, mert féltetnek.
de nem attól féltek,
mitől félnetek kéne,
attól féltek, mit rátok féltetnek.

félre vagytok féltetve,
s ti feltétel nélkül
feltétlenül féltek,
hogy azok, akik féltetnek,
ne féljenek tőletek,
mert ha mástól féltek,
akkor nem tőletek kell nekik félni.

az itt a vétek,
hogy ti feltétel nélkül féltek
egymástól is, magatoktól,
nemhogy egy idegentől.
s ez a félelem egyre mélyebb
és mélyebb lesz bennetek
és köztetek és lassan készen
álltok csőcselékké félni magatokat.