nils frahm koncert

ja, mer’hogy ilyen is volt, s nem maradtam le róla…

nils

szerencsére. pedig hosszan úgy volt, hogy ki kell hagyjam,
pedig hónapok óta tudtam, hogy jön és koncertezik. aztán
mégis sikerült följutnom időben, s jegyet is szereztem.

ez a pali régóta egyik kedvencem. már akkor az volt,
amikor még a mainál sokkal akusztikusabb zenét játszott
egy/két zongorán. aztán jöttek a kütyük, s az elektronika,
s most a koncerten az “ikeás orgona”…

amikor ezt a német fiatal srácot hallgatom (a szomszéd srác típus),
mindig az épp 70. életévét betöltő keith jarrett jut eszembe,
s amikor vegyíti a klasszikus zongorahangzást az elektronikával,
akkor meg jean michel jarre-ra emlékeztet, mégis egyedi az egész, amit csinál.

szerintem a gödör (akvárium) alkalmatlan ilyen típusú koncertekre,
de ez csak egyéni szocprobléma, legszívesebben egy kis kápolnában
hallgatnám nils frahm-ot, meg kis klubokban csendes-ülősen…

de tulajdonképpen semmi kivetnivalóm nem lehetett az akváriumi
koncerttel, az egész kiszolgálóstáb remek munkát végzett,
tökéletes volt a hangosítás, és a fények se voltak nagyon csilivilik.

koncert közben vágni lehetett a csendet, fölöttünk folyamatosan angyalok szálltak,
nils pedig csak játszott, egyik billentyűs hangszertől a másikig ugrálva,
eksztázisban, csöndes őrjöngésben, teljesen átszellemülve,
s ez az átszellemültség átragadt ránk is, megszűnt az idő,

s észre se vettük, hogy másfél óra elröpült. benne voltunk a varázslatban,
amit csak művészet adhat, de leginkább a zene mindenek felett.