siess a dúlásra, siess a prédára!

megőrültünk. fent és lent. kicsiben és nagyban.
én nem tudom, meddig mehet ez tovább…

chaos

öljük, gyilkoljuk, lopjuk, fúrjuk, faragjuk egymást,
belemászunk a másik képébe fésztufész,
hátulról döfjük a kést vagy a gyilokkal felérő szavakat.

s oly gyors és őrült a tempó, s egyre gyorsabb és őrültebb,
mintha közeledne a vég, s addig is még, még, még…

“siess a dúlásra, siess a prédára!”

halmozd a pénzt, a hatalmat, a befolyást, az állást…
terjeszd a te istenedet…
loholj egy kis kegyért…
fúrd-faragd mások becsületét…
könyökölj, tiporj, üss, vágj, tolakodj,
mert lemaradsz, mert nem te érsz oda…
gázolj át mindenen és mindenkin, mert csak az ÉN
a fontos és egyedüli üdvözítő…

“siess a dúlásra, siess a prédára!”

őrület, ami itt folyik körülöttem, bennem, kívül, belül.
én nem tudom, meddig mehet ez tovább…
de addig is “siess a dúlásra, siess a prédára!”