jagten/a vadászat

ha leülsz megnézni egy dán filmet, sohase tudhatod, mit kezdesz el nézni, de egy biztos, a végén pofán csap, s megérsz levegő után kapkodni…

jagten

na, épp ilyen volt A vadászat című is. utoljára vadászat 984-ben ejtett rajtam mély sebet, amikor Szép Zsolt barátom megmutatta Hobó akkor frissen megjelent kazettáját, ami szerintem a mai napig a magyar könnyűzene námbör vanja, s ahogy a mai magyar rögvalóságot látom, az is lesz még egy ideig: ütős és aktuális.

a dánok (meg a svédek) meg már szinte naponta szállítanak egy filmet vagy sorozatot, ami az európai filmművészet remeke. persze ettől az amerikaiaknak nem kell bezárni a boltot, a maintstreamre mindig is szükség lesz, amíg épülnek a plázák és szaporodnak a kábeltévés csatornák, mint a nyulak, s amíg az emberek karácsonykor csak a reszkessetek betörőkre tudnak bejglit emészteni.

de térjünk vissza csodálatunk tárgyához, A vadászathoz.

nem írom le részletesen, miről szól a film, nálam okosabb emberek ezt már számtalan helyen megtették, járjon utána, aki kíváncsi . arról se kívánok értekezni, hogy a gyerekek hazudnak-e vagy sem. megengedőbb szóval füllentenek vagy sem. mondjuk, miért ne hazudnának, ők is csak emberek, csak kis emberek. s a fantáziájuk szárnyal, ajaj, jóval inkább, mint a felnőtteké. úgyhogy nyugodtan kijelenthetjük, hogy a gyerekek is hazudnak. de egy gyermek pszichológus erről nyilván többet tudna mondani.

ami engem ebben a filmben foglalkoztat az a tömegpszichózis és a megbélyegzés és a susmus és a pletyka és a megalapozatlan vádaskodás. és erről a témáról ez a film zseniális érzékenységgel tárgyal.

pontosan úgy éreztem magam a film megnézése után (erős gyomros, düh, tehetetlenség), mint akkor, amikor (tegyük fel) a fülembe jut valami elképesztő vád, pletyka rólam, s nem tudok ellene tenni. hiába tudom, hogy minden rólam elmondott szó alaptalan, nem tudok ellene védekezni, mert már elterjedt az emberek között, már úgy néznek rám, meg még úgyabbul. már meg vagyok bélyegezve, a rólam elhangzott felvetés színeződik, árnyalódik, egyre mélyebb a határ a valóság és a vád (pletyka, álhír, rosszindulat) között. elindul egy folyamat és nincs vége, az élet már nem olyan, mint annak előtte volt.

s tehetsz bármit, a vád, a pletyka, a hazugság sokkal érdekesebb és izgalmasabb az embereknek, mint a csupasz és unalmas valóság. édes méreg. a tömegpszichózis így működik. egyik pillanatban még frankó kis összetartó közösség vagyunk, a másik pillanatban rávetjük magunkat a megsebzett barátra, szomszédra. így megy ez.

s nem kell elmenni a filmben boncolt pedofíliáig. Ennél sokkal kisebb vádak és rágalmak és hazugságok és pletykák és maszatolások is képesek az embert gajra tenni. (csak helyettesítsd be a pedofíl szót, pl. buzi, cigány, zsidó, csaló, tehetségtelen, tolvaj, kurva…) mi valahogy így vagyunk összerakva, még a legjobb barátunkat is eláruljuk, ha arról van szó. ha ezt kívánja az önös vagy közérdek. mert jellemtelenek vagyunk, mert kicsinek, gyengének érezzük magunkat, mert így takargatjuk védtelenségünket és sebezhetőségünket. így megy ez.

csak egy dologgal nem számol soha senki. üldözőből könnyen üldözötté válhat az ember, s akkor már hiába üvölti, hogy: “csak hajtó vagyok, ne lőjetek!” (hobó – vadászat)

(Mads Mikkelsen pedig egy nagyon jó színész)