high fidelity

a “zene nélkül mit érek én…”-re gondolkodás nélkül
azt felelem: semmit. a zene mindig is az életem része volt.

volt idő, mikor zenével keltem, zenével feküdtem,
sőt, amikor zenekarosdiztam, éjjel is a zene volt a minden.
a mai napig rendszeresen hallgatom a zenét, s persze csinálom is néha-néha.

zenehallgatási szokásaim sokat változtak az elmúlt
időszakban. mindenevő voltam, s vagyok a mai napig,
de azért ma már kevésbé hoz lázba a heavy metal,
sőt a magyar alterek is ritkábban szólnak itthon.
viszont egyre jobban vonz a jazz és az ambient,
a pszichedlic, néha a triphop és a komolyzene.

de tulajdonképpen nem is erről akartam írni, hanem arról,
hogy visszatértem az audió zenehallgatásához.

a 90-es évek elején amikor tömeges mértékben kezdett elterjedni
a hifi, magam is beszereztem egy akkor jó középkategóriásnak tartott
TEAC erősítőt és egy szintén TEAC decket, meg egy Yamaha CD-lejátszót,
két Orion hangfallal. ez a zenehallgatásban minőségi változást hozott.

aztán a PC-s korszak meghozta a tömörített zenét
mp3 és egyéb formákban. a kazetta elavult és kényelmetlen lett,
az audio CD-t pedig lassan felváltotta az adat CD, amin rengeteg
mp3 minőségű zene elfért, s kit érdekelt a hangzása…
később már CD se kellett, mert jöttek a mindenféle vinyók és egyéb
lejátszók, kütyük, s a csúcs pedig az online zenehallgatás…

egy buliban csak rákeresel (rosszabb esetben) a youtube-on,
vagy (jobb esetben) a deezeren/spotifyn a kedvenc zenédre,
aztán hadd szóljon, vagy ne szóljon, csak a buli legyen jó,
meg a pia sok, amúgy meg a mai mainstream teljesen mindegy, hogyan szól…

na, mindegy, ebbe az őrületbe én is belekeveredtem, hallgattam
(és hallgatok) zenét mindenféle formában és minőségben, nincs is ezzel semmi baj.
persze, közben a TEAC deck megadta magát, a Yamaha CD-lejátszó szintén
az Orion hangfalakkal együtt (használva voltak elég rendesen!),
csak a TEAC erősítő tartott ki a mai napig, s szolgálta a
tömörített zenei korszakomat, s szolgálja ma is.

az agyamban mindig ott volt, hogy vissza kéne térni a hifire,
ami azóta már kategóriát ugrott, s audiophil minősítést kapott.
de mire észhez tértem, az árak már a csillagos egekig emelkedtek,
s be kellett látnom, hogy a hifimánia bizony úri huncutság.

ha egy jó cuccot akarsz újonnan, akkor a hobbid alsó határon
akár 1 millióba is kerülhet vagy még többe…
használtan 150-200 000-ért is felépíthetsz egy olyan rendszert,
ami már zene lehet vájt füleidnek, de manapság már ez se az én zsebeimnek való.

no, akkor. adva van egy leharcolt, de még ma is jól működő TEAC erősítő,
két alsó kategóriás, de ahhoz képest remekül megszólaló System Fidelity
(dán cég, ha jól tudom a Jamo-kat is ők készítik) kétutas hangsugárzó,
és egy elég tetemes audio CD-gyűjtemény.

nézzük hát meg, mit kínálnak néhány ezer forintért lejátszó ügyben a használtpiacon. csakis régi közép-, vagy felsőkategóriás Denon vagy Harman Kardon jöhet szóba.

van is rengeteg eladó mindkét márkából, 10-15-20 év körüliek, leharcoltak, megkíméltek és becsben tartottak 3000-20 000ft-ig. a Vatera a legjobb barátom. ki is ad sok találatot, ezek közül kiválasztok néhányat, s egyenként megkérdezem az eladókat (viszonteladók szóba se jöhetnek!), hogy ők-e az első tulajdonosok, milyen rendszerben szóltak a lejátszók, s hogy nekik személy szerint mi a véleményük az eladandó termék hangzásáról és minőségéről. a válaszokból leszűröm, hifis megszállottról van-e szó, vagy csak egyszerű mezei eladóról.

így végül szűkül a kör, már csak két kiszemelt áldozatom van. hosszú gondolkodás, guglizás, vélemények, tesztek olvasása. de meg is kéne hallgatni, mert mégis csak a hangzásról szól a dolog. a kettő közül egy a közelben árulja termékét, s pont az, amihez jobban húz a szívem.

mindegy, a Vaterán le kell ütni, meg kell venni, csak utána lehet meghallgatni. leütöm, megveszem, elmegyek, meghallgatom, gondolva, ha nem tetszik, akkor nagy bocsánatkérések közepette visszakozom, kockára téve ezzel vaterás jóhíremet. de szerencsére erre semmi szükség nem volt, mert az a Denon úgy szólt, ahogy egy Denonnak szólnia kell, még akkor is, ha már benne van a korban. és szép állapotú, látszik rajta, hogy szeretve volt.

a rendszer tehát:

Teac a-x1000 stereo amplifier erősítő

teac

Denon dcd 1015 alpha processing CD-lejátszó

denon

System Fidelity sf 2010 hangsugárzó

system fidelity

(a képek illusztrációk, nem saját készítésűek)

a rendszer leggyengébb tagja a hangsugárzó. néhány éve vettük olcsóért. a mélyek és a magasak szépen szólnak, nagyjából egyben is vannak, de a középhangok nem a legjobbak. de panaszom nem lehet, mert pénzem nincs lecserélni egyhamar. (természetesen nézegetem a hirdetéseket, főleg a JBL és az Infinity hangfalakat, az újabb márkákat nem ismerem, de ez a beruházás a jövő zenéje…)

egyszóval, újra audiót hallgatok. s mennyire más, mint a tömörített zene. micsoda dinamikai különbség. következő lépésként hozzáadom a rendszerhez a régi Sony lemezjátszómat is, s leporolom a jó öreg bakeliteket, s újra esemény lesz a zenehallgatás.

néhány napja a délutánokat, a csendes pihenőt most nem a tv előtt szunyókálom el, hanem Keith Jarrettet hallgatva, esténként pedig, amikor elülnek a zajok, s az elektromos rendszer is tisztább, megszólal Sting, a Pink Floyd vagy George Benson, s feledve van gond és bánat.