AZnavour

amikor Charles Aznavour 90. születésnapját ünnepli a művelt világ (az, amelyik tudja, ki az a Charles Aznavour!), én éppen az élete és munkássága (és örménysége!) előtt tisztelgő AZnavour előadás címszerepére készülök.

aznavour

átnézem a szöveget, hallgatom és énekelem a dalokat, la bohéme, la mamma, she, stb…, felidézem a két héttel ezelőtti prömier pillanatait, amikor végre kezdtem elhinni, hogy egy élő legendának a bőrébe bújhattam.

fura. megtisztelő.

először csak szimplán színészi feladatnak indult. aztán ügy lett. kezdtek fölsejleni a közös pontok. a hasonlóságok. persze, nem az életútban, mert az felülmúlhatatlan. a lélekben, a jellemben, az akaratban. (sokan mondják, van némi hasonlatosság küllemben is…)

van az előadásban egy monológ, azt, mintha rólam írták volna…

az egyik próbán odajött hozzám egy kedves ember, félrehúzott egy sarokba, s azt mondta: “nincs mitől tartanod, minden rendben lesz, te vagy Aznavour, te vagy a magyar Aznavour…” ez nagyon megtisztelő és abban a pillanatban nagyon bátorító és erőt adó volt, de persze nem én vagyok még a magyar Aznavour sem. Vannak nálam sokkal képzettebb hangúak, akik sokkal jobban eléneklik Aznavour dalait. de valami aznavourságot sikerült megtalálnom magamban, s arra az útra és munkára, míg ez az aznavourság előkerült, büszke vagyok.

s mindez annak az embernek köszönhető, akinek hazája Franciaország, hite Örményország, embersége egyetemes, akinek sanzonjai világszerte ismertek, aki filmek tucatjaiban bizonyította színészi képességeit is. egy élő legenda, aki ma is aktívan énekel és turnézik. és mosolyog. köszönöm!

Bon anniversaire Monsieur Aznavour!