félmillió magyar

(avagy legál illegál egál)

egal

nyugaton kiment félmillió magyar,
keleten bejött félmillió magyar,
az egyik is magyar, a másik is magyar,
az egyik magyar, a másik magyarabb,
az egyik nem a mi magyarunk,
a másik a mi magyarunk,
az egyik dolgozni akar, meg élni,
esetleg megélni,
a másik is dolgozni akar, meg élni,
esetleg szavazni,
meg trianonnak fityiszt mutatni,
mégha államporgárságon vett is jogot
a voksra, hogy szavazhasson politikusra,
nem hazára, nem törvényre, nem mindennapi
szöszmögésre és nyögvenyelésre, egykulcsos
adó fizetésre meg járulékra,
nem közmunkára, nem illemtanórára,
nem bőrbe kötött alkotmányra,
még csak nem is a felcsúti stadion
ünnepi stadionavatójára, esetleg
egy jubileumi ákos koncert vip szektorába,
nem, ő arra kapott jogot,
hogy levélben adja le a voksot,
mert félmillió x majd jól odabasz
az árok másik felének, amely annyira fasz,
hogy magyarságából nem él meg.

félmillió – félmillió, így egál,
bár a másik inkább illegál,
és nem önszánta,
minimum a család bánta,
hogy apa kitántorgott,
de majd követi anya is, meg a gyerekek,
s ha az új angol haza, meg német
és a sógor osztrák befogadja,
költözik a nagyszülő és az egész família,
s legfeljebb csak szavazni jár haza,
mert levélben neki nem lehet,

bünti van.

mert milyen magyar, kinek nem tetszik a rendszer,
s a köztársaságot sírja vissza,
nem a horthy féle baromságot,
és nem boldog őse se ismerőse senkinek,
ki trafikot osztogat meg mutyikat,
s nem kér a pártkasszából alamizsnát…

kinek bűne annyi, hogy dolgozni akar,
s hogy elegendő harc, hogy a múltat…,

s jövendőt…