révész 60 – lélekzene

amikor a kemény rockzene lélekzenévé szelidül…

a mögöttem ülő három 60-as hölgy piramis koncertre jött,
nem tudták, hogy a piramis már nem létezik, vagy nem akarták
tudomásul venni, hogy révész sándor piramisos korszaka
véget ért, s most egy révész sándoros korszakát éli,
annak is egy újabb állomását, így aztán a “három nővér”
folyamatosan vágyakozván moszkvába, folyamatos keserűséggel
konstatálták, hogy a moszkvai vonat már rég elment…

revesz_60

az ember életének vannak meghatározó korszakai, vagy csak
korszakai vannak, kinek hogy… révész sándornak több
meghatározó korszaka is volt, ízelítőt is kaptunk minden
főbb állomásból szépen, ahogy kell. de az egészre rátelepedett
a jelenlegi révész sándor. ahol ő most tart. és azt kell
mondjam, a mai koncert alapján, nagyon jó úton halad, nagyon
rendben van ez az ember, és nagyon egyben van. harmóniában van magával.

és a világgal. és a zenével. és a hangjával. de ezt már érezni lehetett
az első szólólemezén is. amikor az megjelent (’86-ban, azt hiszem), én
18 éves voltam. és az akkori nagykanizsai koncertjén jelen voltam.
hozzá kell tennem, nem voltam nagy piramis rajongó, inkább eddás voltam,
vagy mi. persze tudtam és ismertem a piramis dalokat, de az edda blues és
a ‘minden sarkon álltam már’ elhomályosított minden mást. de ez már a
legenda része, lehet, hogy igaz se volt, ami akkor volt…

szóval. nagy merészség kell ahhoz, hogy egy hazai zenei ikon hosszú
hallgatását megszakítva egy zenésztársával (zajzon gábor lantművész, gitáros),
egy lanttal és néhány gitárral újra színpadra álljon. vagy nagy biztosság.
és bizonyosság. főleg bizonyosság. és igen. a koncert minden pillanata ihletett,
profi. és nem hiányzik a zenekar, a dob+basszus, a zúzás, a körítés.
csak két zenész van, két gitár és egy hang. és az együtt zenélés öröme,
az összenézések, a mosolyok, a tekintetek. a régi dalok új dimenzióba helyeződtek,

a hangszerelésnek és zajzon gábornak köszönhetően új értelmet nyertek,
megnemesedtek, s révész sándor énekhangja már-már az éteribe emelték őket.
ja, az a hang… semmit nem kopott. ugyanúgy kiénekelte, mint 20-30 évvel ezelőtt.
s a végén elnézést kér, mert most kicsit gyengélkedik a hangja egy kis vírus miatt…
le a kalappal! a három nővérrel ellentétben én még többet is kaptam, mint
amire számítottam. egyszer voltam egy sting koncerten. s valahogy most nekem jön ez az
összehasonlítás, aminek, persze, semmi értelme. de valami ilyesmi volt. lélekzene.

köszönöm!