tat tvam asi

a minap hangterápiás facebook oldalamon
egy számomra ismeretlen felhasználó hölgy
a következő kommentet gondolta megosztani
velem: “ez a markáns törökös-muzulmános face
nekem valahogy nem passzol a tibeti dolgokhoz….”

hangterapia

szóval, le lettem töröközve, sőt, muzulvánozva.
ezzel nem is volna semmi baj, egy fotón éppen
török-muzulmán karakteres fejem volt. más fotón
szakállas törökverő magyarként tűnök fel, ismét
más fotón náthás angol költőként, ecetera…

amúgy megjegyzendő, van némi közöm a törökökhöz,
ha jól sejtem. s ha jól sejtem, széles e hazában
jónéhányunknak van némi köze a törökökhöz, másoknak
a svábokhoz, többeknek a szlávokhoz, némelyeknek a
zsidókhoz, egyes kiválasztottaknak az ufókhoz, ecetera…

de azt hiszem, se a fizimiskának, se a bármilyen
hovatartozásnak nincs köze ahhoz, hogy ki mivel foglalkozik.
hogy mi “passzol a tibeti dolgokhoz”, konkrétan a
tibeti hangterápiához, azt én nem tudom. hogy ehhez a
tevékenységhez tibetinek kell lenni, nem tudtam.

s nyilván az a sok osztrák, német, indiai, amerikai,
kínai, kanadai, spanyol, brazil és magyar se tudja,
mert ha tudná, nem űzné ezt a tevékenységet, hanem
szép titokban kizárólag tibeti kiváltság lenne.
szerencsére nem az. nyitott a világ. határok nélküli.

csak az ember behatárolt néha. elég gyakran.

“a tibeti dolgokhoz” nyitottság kell, tisztelet,
mint mindenhez, amivel foglalkozik az ember.
igen, ez a “törökös-muzulmános face” is én vagyok,
meg a tevékenységét szerető és tisztelő face is
én vagyok. a minden vagyok. vagy ez már magas?!