a bajla (be)jelentés

nem tisztelt miniszterelnők úr!

ön strasbourgban lejáratott engem. össze-vissza zagyvált az ön
által elképzelt magyar nemzetről, magyarországról, a magyar népről,
sztálinról, szabadságharcról, sikeres gazdaságról, csökkenő
munkanélküliségről, és még egyéb válogatott ostobaságokról.

ov

mi több, ön hazudott a fönt felsorakoztatott dolgokról, azt
gondolván, hogy európa vezető politikusai legalább annyira átverhetők,
mint az ön által megszállt ittoni médián butított nemzet.
el kell, hogy keserítsem, de nyilván már ön is pedzegeti,

hogy itthon és külföldön egyránt élnek szép számban emberek,
akik nem vizelnek egyből a nadrágjukba, ha ön kinyilatkoztat
és kioktat és megsértődik és lesajnál és vizionál és fenyeget
és cinikusan mosolyog és flegmán grimaszol és miegymás…

nyilván ön nagyon is jól érti, hogy mit is kér számon magán
és kormányán európa és rengeteg magyar. érti és tudja és
fölfogja. és nagyívben leszarja. azt is nagyon jól tudja,
hogy európa nem magyarországot és a magyar népet illeti

kritikákkal, hanem kizárólag az ön és kormánya működését.
ön nagyon jól tudja, hogy ön lépésről lépésre számolja föl
a demokratikus jogállamot és épít valami hűbéri maffia rendszert,
melynek ön a don corneoléja, és azt is nagyon jól tudja,

hogy ezt európa nem nézi majd jó szemmel. de kit érdekel ez,
amikor ön a kritikák elől a magyar nemzet, a magyar emberek,
magyarország, a hon, a haza és egyéb szép hangzatos kifejezések
mögé bújhat, azt gondolván, hogy ezzel legitimizálhatja ámokfutását.

ön téved. európát nem lehet megtéveszteni hangzatos, nemzetieskedő
maszlaggal. európát nem lehet megijeszteni fölfuvalkdott, már-már
tahó pökhendiséggel és kivagyisággal. európa röhög magán, de ami
a legfőbb, félti magyarországot és a magyar embereket. és öntől félti.

és önnel szemben akarja megvédeni magyarországot és a magyar embereket.
az ön sosem volt kétharmada (szép dolog a számháború) most már két tűz
között találja magát. a belső és a külső “ellenség” fölemészti a hülyeséget,
a hibbantságot, az őrületet, és ön legvégül nagyon egyedül marad majd.

és én ezt kivárom. türelemmel. nagy türelemmel. nem külhonba távozva.
itthon. most már munka nélkül. néha elbukva, de mindig fölállva. és hittel
és tenni akarással és derüvel és józan ésszel és világos elmével és
harmóniára való törekvéssel és néha boldogan is. de mindig szabadon.