pártdohányinger…

a dohányban mindig nagy dohány volt,
ezért lett felkapott a dohánybolt;
akinek boltja volt, attól elvették,
a csókosok meg jól megnyerték,
s ha megnyerték, hát hadd vigyék,
legyen summás dohányuk dögivel.

megszivtad

mert a pártállást is nézni kell,
a sok talpnyalónak is élni kell,
nem baj, hogyha eddig orvos volt,
a gyógyításban már úgysincs bolt,
ha eddig nem tántorgott külhonba,
mehet eztán saját dohányboltba…

még az se baj, ha nem ért hozzá,
a régi tulaj majd mehet hozzá
fix dohányért eladni a portékát,
a papírok lezsírozva szépen,
a hivatal türelmes lesz mindenképpen,
hogy olajozott legyen az átvétel.

minden dohánybolt kicsiny valóság,
ám nagyban is így működik ez a
kurva ország, bármerre nézel,
pártkatonák buknak feljebb és
egyre feljebb, s majd legfeljebb
lebuknak, de addig is dől a lé,

persze nem a limonádé meg a tea.
“te, a te haverodnak van már boltja?” –
hangzik mostanság a mutyi kérdés,
“mert abban van most a dohány pont,
mást már mindent szétosztottunk,
osztottunk-szoroztunk, oszt jónapot”.

(ajánlott irodalom…)