hasta la vista…

oké, egy év kellett ahhoz, hogy rájöjjek,
kibuktam a társulati létből. ugyan kaptam
pótvizsgára is lehetőséget, de elégtelen
eredménnyel végleg búcsúzom szeretett
szakmámtól. huszonöt év elillant, huss…

hasta-la-vista-baby

nem berzenkedem, inkább örülök, hogy ennyi
is megadatott. szép volt, jó volt, ámen.
köszönöm mindenkinek, aki pályámat egyengette,
segítette, támogatta. azoknak is köszönöm,
akik keresztbe tettek és nehezítettek, általuk

vérteztem magam és gerincesedtem. azoknak nem
köszönöm, akik szó és indok nélkül eltanácsoltak
a színháztól, talán idővel megbocsátok nekik.
s ha most a pályát el is hagyom, a szakma
szeretete és a hivatástudat végig elkísér majd.

és kitartás a maradottaknak! “ez nem a bolondok
kora, és nem a lovagoké..”; egyre kisebb társadalmi
megbecsülés, egyre kevesebb pénz, cserébe több munka.
de örüljetek és becsüljétek meg, mert még van! és
maradjatok meg embernek, és legyetek büszke emberek!